Robi és az aranyhal

Robi és az aranyhal.

Robi egy kisvárosban élt, és különleges gyereknek számított. Hogy miért? Mert annak ellenére, hogy a mai gyerekek nem szerettek el sem mozdulni a számítógép elől, ő megtette. Sőt! Legszívesebben egész nap a közeli halastóban halászgatott volna…

Valahogy úgy érezte itt tud igazán boldog lenni: ez a csend és ez a nyugalom, minden pénzt megért a zajos iskola napok után. Egy napon aztán különleges dolog történt . Hal akadt a horogra. De ez a hal valahogy másabb volt, mint az eddigiek. Amikor kiemelte a vízből és a nap sugarai rá sütöttek, majd megvakította, jobban ragyogott, mint maga a Nap!

-Na hát! Egy igazi aranyhal?- motyogott magában, miközben kezeibe vette.
-Engedj már el! – kiáltott rá a halacska.
-És még beszél is!
-Már hogyne beszélnék! Mi aranyhalak beszélünk. De a levegőn én sem bírom sokáig, gyorsan vissza kellene engedj a tóba!
-Ugyan miért engednélek? Szépen mutatnál az akváriumomban!
-Ne tedd ezt velem! Nem bírom a bezártságot! Amúgy is teljesítem három kívánságodat, cserébe az életemért!
Robi gondolkozni kezdett. Végül is soha nem volt jobb lehetősége eddig az életben. Ha ez a halacska betartja a szavát, bármit elérhet! Úgy hogy rábólintott:
-És honnan fogom tudni, hogy nem versz át?- kérdezte, még mielőtt elengedte volna.
-Mi aranyhalak, mindig betartjuk amit megígérünk, nem úgy mint ti, emberek!- szólt vissza szemrehányóan az aranyhal.- De arra nagyon vigyázz mit mondasz, mert egy rosszul megfogalmazott kívánság s vége a boldog életnek!
-Jól van!- mondta Robi. Csak ne beszélj már annyit!
Azzal a halacska menten meg is némult, s olyan kuka lett, mint a többi. Pedig ő megmondta, de most már hiába is figyelmeztetné a kisfiút. Persze Robi is rájött, hogy egy kívánság mindjárt oda, ráadásul megnémította ezt a szegény halat, de ha segít rajta odalesz még egy kívánság…Fejben pedig már mindene megvolt: nagy ház, szuper autók, sikeres élet.
Aztán tovább törte a fejét. Ha egy kívánsága marad, kérhetné azt hogy minden kívánsága teljesüljön! Ami mégsem lenne olyan jó, mert bármit kiejtene a száján, úgy rosszat, mint a jót, minden beteljesülne. Amikor a biciklit szereli, és valami nem sikerül kijön a száján egy- két csúnya dolog, mint például : az ördög vigye el! Hogy nézne az ki, ha megjelenne egy ördög és elvinné a kedvenc bicaját? Na nem , ez egyáltalán nem jó ötlet!
Végül is betette a halat a vízbe, nem akarta, hogy a némaság mellett még el is pusztuljon. De az aranyhal nem úszott el, követelőző tekintettel nézett a kisfiú szemébe, mintha csak azt mondaná:
-Add vissza a hangomat!
Robi egyre rosszabbul érezte magát, a lelkiismerete nem engedte tovább dilemmázni:
-Azt kívánom, bár csak újra beszélni tudnál!
-Köszönöm, köszönöm!- kiáltozott boldogan az aranyhal, amint vissza kapta a hangját.-Igazán nagy lelkű fiú vagy! Nem is veszlek többé egy kalap alá a többi emberrel! Mond csak milyen vagyont , királyságot kívánsz az utolsó kívánságoddal?
Robi addigra átrágta a lehetőségeket. Nem volt világraszóló vágya. Szerető szülei voltak, akik minden tőlük telhetőt megadtak számára. Volt két testvére, és még egy- két jóbarátja is akadt. Viszont a barátokból sosem elég !
-Azt kívánom, hogy legyünk jó barátok! Jókat beszélgethetnénk és játszhatnánk együtt!
Az aranyhal, nagyon meglepődött, de nagyon is örült, hiszen eddig még soha senki nem akarta őt barátjának! Igazából még azt sem tudta, hogyan működik ez a barátság dolog. De nagyon izgatott lett és egy percig sem tétovázott:
-Köszönöm, hogy az önzetlenségeddel engem is boldoggá tettél! Boldogan teljesítem a kívánságodat. Mától a legjobb barátok leszünk!
Úgy is lett. Robi ezután még nagyobb örömmel járt ki a tóra, ahol egész nap mókázhatott újdonsült barátjával. Hát, annyit még elárulhatok, ha az embernek egy igazi aranyhal a barátja, néha még egy- két prémium kívánságot is kaphat szülinapkor, vagy karácsonykor…
Jó, ha tudod az önzetlen cselekedetek, valahogy mindig jól sülnek el…