Rókakölykök kalandjai


http://mocorgohaz.hu/

Egyszer csak a közeli tó tükrén megcsillant a napsugár. Kacarászva fürdőztette benne mosolygós arcát.

Nyomán kipattantak a rügyek, bimbót bontott a barka, az illatos ibolya. Pazar aroma kavargott a légben. Keringőztek a tarka- barka pillangók és madárszerenád szólt a közeli fákról. A két kis róka is a bokor aljában ülve kíváncsiskodott. - Ó, milyen finom illatokat érzek! - nyalta a száját Rezső. – Milyen finoman cirógat a bársonyos nap! - sóhajtotta Reni.

Aztán játszani, birkózni kezdtek kotorékuk közelében. Nagyon élvezték a játékot. Arra ment Sün Samu, de észre se vették őt annyira belemerültek a birkózásba. Samu ijedten gömbölyödött össze tüskés labdává, amibe mindketten sikeresen bele is bukfenceztek. - Aúúúúú! Aúúúú! - üvöltöttek a fájdalomtól. A két róka kölyök feltápászkodott a földről és nagy nehezen kiszedegették bundáikból a sok tüskét, még Samu is segített. – Ne haragudjatok, de én is megijedtem, nem volt szándékos! - Semmi baj, mi is hibásak vagyunk mert nem figyeltünk mondták a kis rókák. Sün Samu már sietett is tovább.

Rezső és Reni úgy döntöttek, hogy vadászni indulnak, a közeli tóhoz. Színes halacskák fickándoztak benne önfeledten. A tavi rózsa levelén békák adtak szerenádot. A nádashoz közel récék úszkáltak, lábaikkal szelték a kellemesen langyos vizet. Néha alábuktak és élvezték ahogy felettük összecsapott a víz. - Háp, háp, háp! - hápogták boldogan. – Mennyi finom falat! – suttogták csöndben. – Melyiket fogjuk meg? – Én elkapom a halacskát! - súgta Reni. – Én pedig a békát. - suttogta Rezső. Óvatosan, lopakodva, lassan közelítették meg a zsákmányt- de, ó, jaj! - a szélirányra nem figyeltek és az ugrás közepette észrevették őket és a béka elugrott, a halacska elúszott, ők pedig belepottyantak a vízbe, a víz összecsapódott fejük fölött, nem győztek levegőért kapkodni. Aztán valahogy sikerült kievickélniük a partra csurom vizesen. Bundájukról lerázták a vizet, közben prüszköltek, tüsszögtek az orrukba, szájukba került cseppektől, aztán bánatosan leültek a partközelben megbúvó bokor alá. Egyszer csak egymásra néztek és jót nevettek kalandjukon.

Most már erősen korgott a gyomruk, amikor egy csapat liba totyogott feléjük, élén a gúnárral. Már nyalták a szájukat, mely eközben széles mosolyra húzódott, amikor a gúnár észrevette őket, és haragos sziszegéssel száguldott feléjük. A két kis kölyök nyakába szedte a lábát és úgy futott, loholt, hogy hátra se nézett, egészen a vackukig rohantak. – Hát ez borzasztó! - pityeredett el Reni.

– Azt hiszem nem lesz ma finom falat! - mondta könnyes szemmel Rezső, amikor megpillantott két üregi nyulat szundikálni. Egymásra néztek és már tudták mi is a teendő. De a nyuszi se volt rest, hosszú fülei jelezték a veszélyt és a közeli vackába menekült. Reni úgy sietett utána, hogy nem sikerült időben lefékeznie és a feje beszorult az üregbe. Rezső csak nagy nehezen bírta kihúzni.

Ekkor megláttak egy csapat verebet és uzsgyi, utána lódultak és már- már az utolsó pillanatban, de sikerült megfogniuk egyet- egyet.

Boldogan fogyasztották el, majd megnyalták a szájuk szélét és örömittasan mentek a kotorékukba aludni. Édeset álmodtak ezen az éjszakán.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!