Róza Mama 2. rész

Róza Mama 2. rész.

Nagy Cynthia

Róza Mama 2. rész

Végre igazi ágyikóban aludhattak újra. 
Másnap még meg kellett sütni pár sütit és minden finomság készen van. Róza mama már korán reggel feltette a finom husi levest, hogy mire jönnek a vendégek, a lánya, veje és a három gyerkőc, addigra minden készen legyen. Zalán, Brúnó és Tamara/ Tami.
Brunó a középső fiú pont annyi idős mint Tóni és az ott lévő ruhái pont jók lettek a kis soványka fiúra.   
Ők képben voltak és tudták, hogy mi történt, nem érte őket váratlanul. Még Tóni is kapott ajándékot, két nagy szatyor ruhát , és Kajla is egy nagy csontot. 
Elmúlt a Szent este, jött a Karácsony első napja. A lurkók nagyon egy húron pendültek. Felváltva  osontak oda a csodaszépen feldíszített fenyő fához, és csentek el egy- egy szalon cukrot. Próbálták vissza csomagolni, hogy ne látszon hogy üres, de kevés sikerrel. Róza mama persze látta , de úgy tett, mintha nem venné észre. Mikor direkt bement hozzájuk, nagy kuncogás fogadta, hisz pont róla beszéltek.
Nini ...- mondta a mama – itt járt a kis manó és megdézsmálta a szalon cukrot úgy látom! Na de csak kapjam a kezeim közé irgum – burgum lecsirimpolom a fülét bizony ám! - a gyerekek csak kuncogtak és semmit se szóltak.
Na srácok – mondta mama- mindenki menjen kezet mosni, mert lehet jönni ebédelni.
A srácok nem nagyon akartak enni, hiszen tele voltak édességgel és nem volt étvágyuk. De azért illendően asztalhoz ültek és várták, hogy elhangozzék az asztali ünnepi áldás.
Róza mama volt a legilletékesebb erre, ezért mikor látta, hogy mindenki szeme becsukva, lesütve kezeik összekulcsolva röviden ennyit mondott: - Jöjj el Jézus , légy vendégünk, álld meg amit adtál nékünk.... ámen!
Tóni felnézett Róza mamára mert rövidellte az imát. Majd azt mondta: - Az anyukám mindig azt mondta, hogy ha ketten egy akarattal ugyanazt akarjuk, akkor meghallgat minket az Úr és teljesíti 

imáinkat …. mert az ima nem hullik a porba.... és ha az Úr velünk , ki ellenünk? Mert Ő azt akarja, hogy mi örvendjünk,legyünk jó kedvűek, mert akkor Ő is boldog! Ezért kell táncolni és énekelni, hogy jó legyen a kedvünk. És ha valami nem is sikerül, és bezárul egy ajtó, akkor az Úr mindig kinyit egy másikat vagy egy ablakot, hogy legyen egy újabb esélyünk a boldogulásra. Rosszul mondtam?
Jaj te gyerek – mondta meglepetten Róza mama – jól mondod drága gyerekem igen.  És nagyon bölcs volt a te édesanyád, hogy már ennyi mindent megjegyeztél, megtanultál a Bibliából. Te lehet, hogy pap leszel?
Lehet- vágta rá komolyan Tóni,majd folytatta – esténként mindig kértem anyukámat, hogy a Bibliából olvasson nekem meséket, mert annyira szépek vannak benne.
Közben  kiszedte a levest a mama,de a gyerekek nem nagyon akartak  hozzá nyúlni. Csak keveset kértek. Ahogy elkezdték kanalazni, Zalán hirtelen felugrott és kirohant a mosdóba...
Luca az anyukája utána rohant egy pohár vízzel.. tudták, hogy a sok édesség most vissza fog jönni... 
Naa... megvan az első torkos kis manó – mondta nevetve Róza mama. A többiek szem lesütve kanalazták a finom csiga husi levest.
Mondtam, hogy ne falja be a nagy tábla csokit is – suttogta Tami Tóninak, majd Róza mamára néztek, aki mosolyogva nézett rájuk.
Drágáim, ha nem esik jól, ne egyetek jó? Csak amennyi jól esik. A többi fogásból sem muszáj enni ám! Majd ha megnyugszik a kis pocakotok, majd akkor jó? - mondta Róza mama. 
Tóni … - szólalt most meg a gyerekek apukája Zalán bácsi- Nekem is van egy meglepetésem ám a számodra! - Tóni nagy szemekkel figyelte, vajon mi lesz az? 
Tudod , sikerült pár emberrel beszélnem az ünnep ellenére is, mert jó barátaim és ígéretet kaptam, hogy nálunk maradhatsz, illetve itt a mamánál, addig amíg nem születik döntés a sorsod felől! De ne légy  ilyen ijedt már, hallod te fiú! Nincs semmi gond! Ha te is akarod, itt  maradhatsz örökre jó lesz? Sínen van a dolog, csak nyugi!

Tóni úgy ugrott a Zalán bácsi nyakába, mint egy kis kutya örömében.
Ebéd után el mentek szánkózni, Kajla és a felnőttek nagy vidáman  húzták a szánkót rajta a srácokkal, akik örömükben nagyokat sikongattak, főleg Tami. Jól meg is hógolyózták egymást és majd lefagyott a kezük. Meglepiként elmentek a Tóni otthonába, ahol már ott várta őket egy lakatos, aki lecserélte a zárakat és  a kerítést is befoltozták. Hatalmas öröm volt a kisfiúcska számára, hogy újra láthatta a házuk belsejét is, ami azóta érintetlen volt...szegény gyerek, azt sem tudta hova nézzen a nagy könnyes szemeivel...látta, hogy minden úgy van, ahogy utoljára hagyták az anyukájával Emíliával. Elég rossz szag volt benn, hisz ennyi idő alatt minden megromlott, penészes lett... kenyér maradék, krumpli és a hűtőben is minden....
Róza mama és a lánya Luca azonnal hozzá is fogtak nagyjából rendet rakni és jól kiszellőztetni. Majd később jól kitakarítanak.
Tóni némán játszott a régi kedves játékaival... örömmel mutatta a többieknek, hogy van ám neki is...
Ez volt hát a kis árva fiú története, aki most már egy nagy családban élhetett nagy szeretetben és boldogságban. Együtt mentek iskolába, amit már nagyon várt.  
S hogy mi a tanulság e történetben? Éljünk együtt szeretetben, mert a  „Szeretet csendben jár, rád olvad mint a napsugár, melegséggel áraszt el, mit senki sem vehet tőled el... „
/ a Szeretetláng c. versemből idézet / 

V é g e !!