A fülfájós Rosszcsont

A fülfájós Rosszcsont.

A fülfájós Rosszcsont

Volt egyszer egy kutyus, Rosszcsont volt a neve,

na nem azért hívták így, mert rossz fát tett a tűzre,

hanem azért, mert kiásott minden rossz csontot, s

vitte a küszöbre a gazdinak emlékbe.

Egy reggelen Zsizsi mama arra ébredt, fiacskája

igencsak nyüszöget.

Mmmm…. mmm … jaj mama nagyon fáj – nyafogta

s a fülecskéjét lábával piszkálta.

Húhaaa… - mondta Zsizsi mama, s szaladt is a gazdihoz a szobába, a takarót róla lerántva, hívta.

Dóri gazdi ölébe vette a kicsit, kereste hol lehet a bibi?

Ahogy a fájós fülecskéjéhez ért, a kis kölyök máris felordít, a gazdi íjedtében majd elejti  kedvencét.

Hívta gyorsan a dokit, de senki sem vette fel a telcsit!

Tárcsázza a másikat, de hétvége van, nincs válasz, magára maradt a tanácstalansággal!

Oda se neki, megoldjuk a nagymamáink jól bevált házi praktikájával.

Máris hozza a Fülrózsa leveleit, jól megmossa, majd kipréseli a levit!

Becsöppent pár cseppet a kis kutya fülébe, hamar szűnik a fájdalom, s elalszik a Dóri gazdi ölébe.

Még pár napig piros kendőt kap a fejére, hogy a szél se érje, s mire elfogynak a cseppek, teljesen jól lesz.

Hogy miért piros? Nem tudom, talán mert ilyen volt a polcokon.