A Puccos Dáma

A Puccos Dáma.

Nagy Cynthia

A puccos dáma

A házörző Berci kutya meghívást kapott egy vakrandira.

El is ment hát abba a kávézóba, ahova a meghívást kapta.

De ott bizony senkit sem látott, legalábbis akire gondolatban számított.

Titkon azt remélte, hogy az a kis fitos az a

kis aranyos Hófehérke a távoli utcából.

Ehelyett mit lát?

Egy bidres – bodros, fodros ruhát, benne egy vizsla asszonyság!

Még a füle is bodorítva, nahát!

S kalap díszeleg a feje búbján.

Fehér zsabó masnival a nyakán, ki látott még ilyen csudát?

Még egy habos kávé is tornyosul a tányérján.

Bercire kacsintott mikor meglátta s az asztalához invitálta.

Te jó ég  - gondolta – most mit csináljak? Ez egy puccos dáma,

sehogy sem illenék én hozzája!

Ilyedtében sarkon fordult, s elfutott, de a dáma nem adta fel

egy könnyen a harcot!

Várj már Berci, lassíts kicsit, beszéljük meg ezt a bulit.

Vizsla asszonyság elhagyta a kalapját,és a szél is letépte flancos ruháját!

Gyorsabb volt és Bercire ugrott,majd az orrára jó nagy puszit nyomott!

Ezután jó barátok lettek, egymás nélkül sehová se mentek vígan együtt éldegéltek.