Csokimanó

Csokimanó.

Csokimanó

Nézd már, csupa csoki az arca

na és a füle meg a ruhája?

A kezére is ráolvadt a massza,

mit szól majd a mamája, ha meglátja?

Marcipán manó nem látszik a csokitól

vidáman lógatja lábát, ki sem akar jönni

a boltból.

Én vagyok a Csoki manó haja huja hó

minden csokit imádok, neked semmit se

hagyok haja huja hó és ez így a jó

jöhet fehér, kókuszos, mandulás

mogyorós, vagy nutellás, mindet

befalom ám!

haja huja haj, nem lehet itt baj!

Sok lesz az már kis Manócskám

csapta össze kezét Manó mama aggódván.

Megfájdul a pocakod meglátod, gyere

menjünk haza, vár otthon a papa.

Marcipán manó még toporzékol egy picit

de a mama erősebb volt,s elvitte onnan a kicsit.

Nem jutottak messzire, csak a járda szélére,

ott már várta őket Róka őkelme,

s kiadta pocakjából a rengeteg terhet!

Gyere Mama megfogom a kis kezedet,

szót fogadok neked, menjünk haza kérlek.

Pityergett még egy cseppet,

s csendben elmentek.