Bolondfalva 2. rész

Bolondfalva 2. rész.

NAGY CYNTHIA 

BOLONDFALVA  2. RÉSZ

/ Régi népmese ötletéből /

Egyre kíváncsibb arra, hogy mi lehet a megoldás kulcsa??

Abban a pillanatban látja, hogy egy szép nagy házból két fiatalember ki s be rohangál egy , egy vödörrel...

Na ezeket meg mi lelte? - gondolta magában és előre mosolygott .

Adjon Isten jó napot kigyelmeteknek - köszöntötte őket a fiú.

De azok csak rohangáltak a vödrökkel ki, majd letakarták és vissza rohantak vele a házba. Nagy nehezen sikerült csak szóra bírnia őket, hogy mi a fenét csinálnak itt ekkora buzgalommal? Azok futás közben elmondták, hogy az édesanyjuk nagyon beteg és szeretné látni a napfényt, de sehogyan sem tudják neki bevinni. Már az összeesés szélén álltak a fáradtságtól, de nem adták fel.

A fiú már meg sem lepődött ekkora baromságon, inkább megkérdezte, hogy tudna- e nekik segíteni? Erre azok azt válaszolták, hogy nincs több vödrük, pedig elkelne a segítség, mert ez megy hetek óta és nincs eredménye.

A fiú bement a házba és látta a félhomályban, hogy a szobában fekszik az édesanya és hatalmas ablakok vannak ugyan, de a redőnyök le vannak engedve. Azonnal odalépett és felhúzta a redőnyöket és lám … lőn világosság!! A két ember nagyon örült és köszönték, hogy végre van fény a szobában és örült az anyjuk is. Hősnek nevezték, de meg sem kérdezték, hogy hogy csinálta, hisz pofon egyszerű dolog volt, de már ezen se csodálkozott.

Ezek is köszönetképpen jó nagy köteg bankót nyomtak a zsebébe és mivel már későre járt, a nap is lemenőben volt, így azt ajánlották neki, hogy aludjon ott a nagy ház másik végében lévő vendégszobák egyikében és finom vacsorára invitálták, amit szívesen el is fogadott. Elég közlékenyek voltak és jóhiszeműek.

Látszott, hogy nem szűkölködnek, megvan mindenük. Inkább palota volt mint ház, a sok szobájával és cselédséggel. Vacsora közben jött a hír az egyik szobalánytól, hogy az anyuka nagyon lázas és most mit tegyenek?? Orvos szóba se jöhetett, mintha ezek is egy másik bolygóról jöttek volna. Az elmondottak alapján a fiú tüdőgyulladásra gondolt, hisz napok sőt hetek óta itt fekszik az anyjuk és nem tudták, hogy mi a baja? Szerinte mély depresszió lehetett az oka a férje halála miatt és a sok fekvéstől kaphatta meg. Miután megnézte a pulzusát és a homlokát, tudta, hogy baj lehet és azonnal kérte hogy gyűjtsenek neki különböző gyógynövényeket a környékről... ment velük ő is, nehogy valamit összekeverjenek. Épp lebukott az utolsó napsugár is a horizonton, mire az összes gyógynövényt össze szedték. Sötét lett, mire hazaértek. Miután elkészültek a főzetek, amiket még a nagyszülőktől és az anyukájától tanult, megitatta a beteggel a teákat és ott maradt vele az ágya mellett és borogatta a homlokát és csuklóját is házi tönköly pálinkába áztatott ruhával. Várta, hogy mikor megy le a láza...

A láz lehúzás sikeres volt! Reggelre mintha kicserélték volna az anyukát és mintha az esze is helyre billent volna. Szinte azt se tudta, hol van? Miután megtudta, hogy mik történtek, úgy érezte magát, mint Csipke Rózsika, aki mély álmából ébredt. Azt sem tudta mire vélni, hogy a fiai miért lettek zakkantak? Mi történt?Végre a nevüket is megtudta, az anyuka Eugénia, a nagyobbik fia Lukács, a kisebb Jeromos.

A fiú, nevezzük mos már a nevén: Martin, megkérte az anyukát, vagyis Eugéniát, hogy meséljen arról, amire emlékszik, hogy mik történtek a környéken, mielőtt megzakkant volna a falu. Biztos volt benne Martin, hogy a gyógynövények hozták helyre a nő agyát. Ezért a fiúkkal is itatott bőven teát. Az idősebbik fiú, a Lukács meg is itta, de a kicsi a Jeromos elsumákolta és kiöntötte. Erre volt azért esze, ez érdekes volt Martin számára, mert látta amikor kiöntötte, de nem szólt semmit. Pár óra múlva Lukácson már észre lehetett venni a változást, jó irányba.

Mivel jó kondiban lévő srácok voltak, úgy gondolta Martin, hogy még jól jöhetnek, ha segítség kell neki,ezért az újabb teát már közösen itatták meg Jeromossal. Ahogy tisztult ki az agyuk, úgy jöttek vissza az emlékek és az események. Kiderült , hogy a falu vezetősége, élen a kisbíróval rendszeresen összehívták a falu apraja nagyját, és közös ebédelés volt, ahol mindenkinek részt kellett vennie. Arra is rájöttek, hogy a kisbíró és neje sosem ettek velük. Martin fejében kezdett összeállni a kép, csak a „ miértekre” nem volt még válasz. Megbeszélték, hogy közösen járnak a dolgok végére.

Együtt indultak el, hogy megtudják milyen állapotban vannak a falu lakói.Ahogy mentek, az egyik utcácskából jött ki egy korukbeli fiatalember és már messziről üdvözölte Lukácsot. - Szia Lukács, mi van itt nálatok?

Kiderült, hogy ez az ember a Lukács barátja és a szomszéd faluban , Almácskán lakik. Így őt nem érintette ez a bolondéria. Miután nagyjából elmondták, hogy mire gondolnak és hogy Martinnak köszönhetik, hogy végre véget vethetnek ennek a rémálomnak, az új jövevényt bemutatta Lukács Martinnak: - Ő itt Bárány Tódor.

Azonnal felajánlotta a segítségét, hisz nagyon kíváncsi volt, hogy mi történt itt? Azt már sejtették, hogy valami nagy disznóság van folyamatban. Azt is tudták, hogy óvatosnak kell lenniük, mert aki ilyen aljasságra képes, az bármire képes!

Egyszer csak megszólal Lukács menet közben : - Nézd, ott jön szembe a kisbíró személyesen! Látszott rajta, hogy igen csak meglepődött azon, hogy meglátta őket. Miután kellőképpen köszöntötték egymást, a kisbíró máris lényegretörően meghívta az új jövevényt magához egy kis csevelyre és persze a többieket is. Azt mondta, hogy ha jó az időpont, holnap estebédre várja őket! Erre Martin kibúvót keresett, és azt mondta, hogy a mai nap a jó számára, mert holnap már el kell mennie innen. Ha ez nem felel, meg, akkor sajnos nem tud eleget tenni a kedves invitálásnak. A sanda képű kisbíró igencsak vakarta azt a nagy kopasz fejét, látszott rajta, hogy nagyon agyal valamin, majd kisvártatva rávágta, hogy rendben van, majd megoldják az asszonypajtással, de kell 1- 2 óra és utána várják őket az otthonukba. Ezzel el is köszönt és el sietett.

FOLYT. KÖV.