Hó Anyó és Kis Kató

Hó Anyó és Kis Kató.

Nagy Cynthia

Hó Anyó, és Kis Kató

Volt egy árva Kis Kató, kicsike volt, mint egy manó.

Várta, hogy jöjjön házzá Hó Anyó, mert ajándékot kapni, csudi jó!

Nem kapott Ő még sose, hisz nem volt neki senkije.

Az életét egy kis kunyhóban tengette, idegen apó fogadta be, s nevelte.

Az erdőben minden állat szerette, egész napját közöttük töltötte, ha kellett, sebeiket be kötözte.

Énekelt, s vidám volt itt az élete.

De jő a karácsony, s azt gondolta, nem szereti őt senki se.

Magában kesergett, s nem nézett semerre, gázolt a nagy hóban, s könnyei potyogtak, pedig az őz gidák mellette vidáman ugráltak.

Már azt sem tudta merre jár, s az erdő körötte sűrűre vált.

Most a semmiből eléröppent egy Hó bagoly: - Ne szomorkodj Kis Kató! Lesz te neked most sok csudijó! Menj haza most szépen, hisz mindenki szeret Téged!

Meg kell tanulnod becsülni az életet, tedd szebbé a jövő képedet!

Haza ballagott hát Kis Kató, kísérte a sűrűn szakadó hó

és az állatsereg. Felnézett az égre, a hóesést szerette s a szép hideg hópelyhek a szemébe estek , és nini! Hóanyó az égből őt mosolyogva nézte!

Belépett a jó meleg kunyhóba, az egészet bizony nem értette. Felcsillant a szeme, egy gyönyörű fenyőfa állt ott szembe vele! Alatta telis tele ajándékkal, mindenféle finomsággal, játékokkal!

Jó meleg kabát, sapka és sál, s a kezecskéje se fog fázni már. A lábára bundás hótaposó, jöhet már a latyakos hó!

Öreg Apó is ezeket kapta, s a két remegő kezét jól össze is csapta! Nem hitt a szemének, mi könnyel lett tele, s hálát adott Istennek, hogy ezt most végre megélhette.

Kis Katóval boldogan táncoltak,s odakinn a hópelyhek ,mint drágakövek csillogtak!

Boldog volt, Kis Kató, kirohant a hóba, s köszönetet mondott Hó Anyónak, aki rámosolygott, integetett majd eltünt a fergeteges hóviharba, de a Hó baglyát emlékbe szeretettel ott hagyta!