Róza Mama

Róza Mama.

 Nagy Cynthia

Nagy Cynthia

Róza Mama  

Róza mama Mókus Völgy nevű városkában lakott. Pár nap és itt  a Karácsony. Most indul a nagy bevásárlásra, hiszen még kell pár sütemény az ünnepi asztalra.
Ahogy kinézett az ablakon nem tudta eldönteni, hogy a kis piros biciklijével menjen -e , vagy a kis piros Fityó nevű autójával. Már a garázsban fogta a biciklit, mikor azt látta, hogy az egyik szemben lévő szomszédja talán ugyan ezt gondolta és a nagy hóban tolta a biciklit és arra pakolta a jó nagy szatyrokat, de mégsem volt jó ötlet, mert hatalmasat esett pont a kapujukban. Volt ám haddelhad! Visítozott fájdalmában, mert megütötte a hátsóját és oda szólt Róza mamának, hogy eszébe ne jusson most biciklivel menni, nehogy Ő is így járjon. 
Róza mama jót mosolygott és miután kiosztottak kölcsönösen egymásnak néhány jó tanácsot, a Juliska nevű szomszédasszonnyal,  beült a kis Fityóba és elindult a belvárosba a nagy bevásárló központ felé. Beért az egyik kereszteződésbe, ahol valami miatt sose működnek a lámpák, ezért egy fiatal rendőr irányítja a forgalmat és erősen gesztikulálva mindenféle tánclépésekkel teszi nyomatékossá a munkáját. Sokan persze megállnak és nézik, mert Ő a városka üde színfoltja. Mindenki szereti, mert felvidítja az arra közlekedőket. Néha belefúj a sípjába is, hogy komolyabbnak látszon. A lakók kérésére már állandó nappali műszakban volt, mert követelték, ha nem láthatták remek produkcióját. És persze az sem volt utolsó szempont, hogy ebben a kereszteződésben még soha nem volt baleset. A Polgármester engedett a lakosság nyomásának és a rendőrfőnöknek se volt kifogása.
Ahogy nézelődött a kocsiból, míg várakozott az a kis idő is elég volt ahhoz, hogy meglássa Róza mama azt a kis fiút, akik már többször is látott, de mindig szem elől tévesztette. Azt azonban jól látta, hogy amióta nem látta, a fiú egyre koszosabb. Jól tudta,hogy nincsenek szülei, az apja hallani sem akart róla, az anyukája pedig nem rég autó balesetben meghalt. A kisfiú azóta bujkál, mert nem akar intézetbe se kerülni és új szülőket sem akar.

Haragban van az egész világgal, nincs bizalommal senki iránt. Van egy kutyája akiről gondoskodik, de hogy? Még magáról se nagyon tud szegényke. Harangi Tóni a neve és most 7 éves. Már iskolába kellene járnia, de senki se viseli gondját. A piaci árusok adnak neki enni és inni, mert eleinte lopott mikor éhes volt. Nem akartak neki ártani, hisz mindenki ismerte és szerette ezt a kis árvát. 
Róza mama kijött a vásárlásból. Tóni ott ült a lépcsőn és szomorúan  nézett maga elé. 
Fjodor Teca is épp akkor jött ki az üzletből a kis fiával Marcival és oda lépett Tónihoz és ráterítette a vállára a fia kabátját.
Mi most vettünk újat – mondta az anyuka – talán Te hasznát veszed még jó? - és még egy szatyor kaját is oda adott neki. Majd elmentek, látszott rajtuk, hogy mennyire zavarban vannak a kisfiú előtt. Pedig nem kellett volna, hisz jót cselekedtek. Marci örömmel bújt bele a jó meleg kabátba, és megköszönte.
Róza mama lehuppant a fiú mellé a lépcsőre.
Ide hallgass – mondta kertelés nélkül-  tudod ugye, hogy én ki vagyok? - Tóni bólintott. Róza mama folytatta- Túl hideg van ahhoz, hogy udvarolgassak itt neked kis fiam. Kérlek gyere velem az én otthonomba. Nem tűrhetem, hogy itt fagyoskodj az utcán, mikor lehetne egy jó meleg otthonod is. Én vigyázni fogok rád és soha senkinek sem engedem meg, hogy bántson. Ezt megígérem neked.
Jönnek az ünnepek, és az én három unokámmal biztosan jól kijöttök majd jó lesz? - szegény kis Tóni alig mert ránézni Róza mamára és bólogatott , hogy : - Jó lesz bizony!
Gyere mert befagy a popsink és nem lenne jó az ünnepek alatt orvoshoz szaladgálni igaz? - nevetett , s ahogy felálltak a lépcsőröl a kis fiú átölelte Róza mamát, aki nagyon meglepődött ezen, de érezte a szeretetet ebben a kis kölyökben. Ahogy a könnyes szemébe nézett, tudta, hogy nem csak pár nap lesz ez a vendégség. A szeretet meleg lángja járta át az egész belsőjét és az Ő szemei is könnybe lábadtak,

 - De nem szabad ezt most kimutatni na! -Parancsolt némán magára és elindultak a kis piros Fityó felé. Épp odaértek és betette a nehéz szatyrokat a nagyi, mikor Tóni hirtelen megállt  -Jaj... én... én...
mégsem mehetek... - mondta aggódva.
De mi a baj mond már te gyerek? - kérdezte aggódva Róza mama.      
 Hát Kajla! Őt nem hagyhatom magára. Ki etetné, nem hagyhatom el őt soha... megígértem neki.- mondta könnyes szemmel Tóni.
Persze, hogy nem ! Hol van? Menjünk érte gyorsan! - mondta Róza mama, és az egyik szatyorból kikapott egy csomagot.
Az ellenkező irányba mentek és hamarosan látta Róza mama, hogy a fiú saját házukhoz mennek, ahol a család lakott. Senki sem gondozta a házat hónapok óta, és senki sem gondolta, hogy a fiú itt húzta meg magát a befogadott Kajlával együtt. Mivel  a házba nem tudott bemenni és nem akarta, hogy bárki is meglássa, hogy itt lakik, hátul mentek be mindig a kerítésen és a kazánházba be tudott menni, ahol valami miatt ment a gáz kazán alapon és nem volt hideg. Róza mama már meg sem lepődött semmin, de annak örült, hogy ennyi időn keresztül ilyen ügyesen boldogult ez a csepp gyerek. Azt is látta, hogy van egy víz csap is benn. Kajla kitörő örömmel fogadta kis gazdáját és Róza mamára csak épp rá vakkantott, de a felé nyújtott jó darab lecsókolbásszal már le is volt kenyerezve. A nagy szál kolbász  másik felét a fiúnak nyújtotta egy zsömlével. Csillogó szemmel vette el és kezdte falni szegényke, már nagyon éhes volt. A földön aludtak,vagyis volt négy lépcső, annak a tetején amin fel mennek a lakásba. A kutya melegítette a fiút, de volt ott paplan és pléd is.
Talán mindenki tudta? Csak senki sem akarta tudni? Ezért segítettek ahogy tudtak? 
Végre Róza mama haza vitte őket. Az úton azért megbeszélték, hogy ezután rendszeres lesz a fürdés és stb. Tóni mindent meg is ígért.
Meg is történt! Még Kajla is meg lett fürdetve! Ő egy nagyon szép   Német Juhász kutya volt vörös rajzos. A maga nemében csodás példány. Vajon honnan jöhetett? Ki tudja?

/ folytatás következik /