Samu kutya kalandjai Samu világutazó lett

Samu kutya kalandjai Samu világutazó lett.

Világutazó lettem! Horvátország után már jártam Ausztriában is.  Horvátország is nagyon szép hely volt, a tenger miatt. Itt pedig legfőképpen a kis rendezett falvak, hegyek, erdők és patakok tetszettek.

Mivel erdőben születtem és ez az egyik kedvenc környezetem is, ne csodálkozzatok, hogy nagyon tetszenek a burgenlandi erdős részek.

A fiú kisgazdim ezen a területen él, így nagyon sokszor jártam már arrafele.

Történt egyszer, hogy a falu feletti erdős részen sétáltunk, és az erdő szélén megláttam egy nyulat.

Gazdáimat ott hagyva, mintha ágyúból lőttek volna ki, rohantam a nyúl után.  

- Várjál meg, nyuszika! Hova futsz el ilyen gyorsan? - lihegve kérdeztem a szürke nyulat.

- Dehogy várlak meg! Azt se tudom, ki vagy. - válaszolt nekem.

- Vendég vagyok itt az erdőben, nem ismerem.- próbálkoztam újra.

- Menj vissza a gazdáidhoz, úgyse tudsz elkapni. Mi nyulak nagyon gyorsan tudunk szaladni. És én ellenedben ismerem ezt az erdőt. Fogadj szót, és menj vissza!

- Hát jól van. Én már úgyis elfáradtam a futásban, és igazad van, úgyse érnélek utol. - köszöntem el a nyúltól.

Így nem tudtam mit tenni, visszaszaladtam a gazdáimhoz, akik még mindig ugyanott álltak, mint amikor elszaladtam.

- Elkaptad a nyulat?- kérdezték tőlem a gazdáim viccesen, hiszen jól tudták, hogy nem értem utol a nyulat.

Tovább sétáltunk, és egy patakhoz értünk. Nagyon szeretem azokat a vizeket, ahol leér a lábam, mert ilyenkor futhatok a vízben, ami friss és hideg volt. Élveztem, ahogy a tappancsaim beleérnek a vízbe. Sokat lefetyeltem belőle, megszomjaztam a nagy futásban.

Másik alkalommal az erdei séta közben egy nagy őzet láttam az erdőben. Annyira szúrós szaga volt. Lehajtottam a fejemet, és csak szagoltam, mintha elvesztettem volna az eszemet, csak erre tudtam koncentrálni.

- Őzike, hova szaladsz? Várj meg!- kiabáltam az állatnak.

- Nem várlak meg! Az előbb láttam egy vadászt, az elől szaladok ilyen gyorsan. – válaszolt az őz. Még egy ideig futottam utána, de nem értem utol, elugrált messze tőlünk. Azért jó érzés volt újra látni egy ilyen csodálatos állatot.

Ha Ausztriába járok, akkor nem csak erdőbe megyünk sétálni, hanem városokat is megnézünk. Egy ilyen városlátogatás során Hartbergbe jártunk. Először az óvárosba sétáltunk. Vasárnap volt, így a boltok nem voltak nyitva, és a belvárosban sem sétáltak sokan. A főtéren két kávézó volt nyitva, az egyikbe be is ültünk. Kutyabarát hely volt. Nem csak ivótálat és kekszet kaptam, hanem egy plédet is leterítettek nekem. Mint a kiskirály, úgy éreztem magam.  Magyarországon még nem jártam, ilyen kutyabarát helyen, ahol ennyire kényelembe helyeztek volna engem. Nagyon kellemes hely volt, és a gazdáimnak is ízlett a kávé.

A kávézás után sétáltunk tovább a hartburgi kastélyhoz, ami a 12. században épült. Nem volt nagy a kastély, de az ablakai díszesek voltak. Készítettünk pár fényképet, és továbbhaladtunk a 12-13. századi városfal maradványaihoz.

A két fiú gazdám ellátogatott az otthonjátszó,  hartbergi futballmérközésére. A csapat nyert, így boldogan folytattuk az utunkat tovább.

Egyszer egy igazi kastélyban aludtunk, az erdő szélén. Hatalmas volt, nagyon sok ablakkal. A belsejében rengeteg szoba volt kialakítva. Mi az egyikben aludtunk. Nagyon szép hajópadlója volt a szobának, kényelmes ágyak voltak. Elárulom nektek, hogy az egyik éjjel nem is a fekhelyemben aludtam, hanem én is egy ilyen öreg, de kényelmes ágyon feküdtem. Aznap én lehettem a kastély első számú, fő kutyája.

Amikor Ausztriába járunk, biztosan elmegyünk egy focimérkőzésre, hiszen azért is jövünk ki, hogy a fiú kisgazdámat megnézzük, hogyan focizik, hiszen ő egy futballista.

Sokan kérdezik tőlem, hogy nem hangos-e a mérkőzés, hogyan bírom azt a sok fütyülést, kiabálást. De engem nem zavar, én másra szoktam figyelni. Például azt figyelem, hogyan repülnek a legyek, és megpróbálom elkapni őket a számmal. Nagyon élvezem, ha én gyorsabb vagyok náluk, és elkapok egyet - kettőt.

 A gazdáim a büfében mindig vesznek leberkäse szendvicset, az osztrákok nagy kedvencét. Ez egy húskenyér, amit különlegesen fűszereznek, darált sertéshúsból és szalonnából készítik el. Gondolhatjátok, mit szoktam pitizni egy két falatért. Persze, nagyon szeretnek a gazdáim, és mindig kapok pár falatot ebből a mennyei szendvicsből.

De azért szoktam nézni a fiú kisgazdimat is, mindig a cipője színéről ismerem fel a pályán. Nagyon ügyes szokott lenni, vagy gólpasszt, vagy gólt szokott rúgni. Nekem ő a kedvenc játékosom.

Hazafelé mindig kicsit szomorú vagyok, mert ott kell hagynom a fiú kisgazdimat és azt a gyönyörű tájat. Igaz itthon is vár egy kis hegység, a Mecsek.