Samu kutya kalandjai Samu a Kornáti- szigeteken

Samu kutya kalandjai Samu a Kornáti- szigeteken.

     Samu a tengernél 2.

Kornáti- szigetek

-Kutya, jó dolgom van!- merengtem magam elé.

Itt pihenek Horvátországban, a tengerparton. Igaz, magát a tengert nem kedvelem, és a sós vízbe sem megyek be, de gazdáim rengeteg helyre elvisznek. Csodás helyeken járunk, nagyon sok szép dolgot látok.

Tegnap például hajóval utaztam. Elmesélem nektek a kalandomat.

Reggel izgatottan vártam, hogy mi lesz a mai program. Én keltettem fel a gazdámat, aminek ő nagyon nem örült, de amikor meglátta azt a kis kíváncsi kutya pofimat, mindjárt elmosolyodott. Csóváltam a farkamat, jeleztem neki, hogy menjünk már!

-Izgatottan várom, hogy mi fog ma történni.- ugattam egyet a gazdimnak.

-         Samu, ma egy különleges nap lesz. Elmegyünk hajózni, egész nap. –szólt a gazdám.

Folytatta a beszédét, mintha tudta volna, hogy meg szeretném kérdezni, hogy hova megyünk.

-        Ma egy nemzeti parkba fogunk ellátogatni, a Kornáti - szigetekre.

Gazdám elmesélte, hogy a park 220 km2 területen fekszik. 150 kisebb-nagyobb szigetek és sziklazátonyok alkotják. Azt is elmesélte, hogy ezek a szigetecskék, úgy néznek ki, mint a bálnák hátai, ívesek és szürkék. A magasból úgy néz ki, mintha egy bálnaraj szabadult volna fel a tengerből.

-        Hát ez nagyon izgalmas!- gondoltam.

És már futottam az autó felé. Mert először autóval mentünk a következő kis városig. Amikor Sukošanba értünk, a hajó kikötő felé vettük az utunkat.  Nem volt sok hajó a kikötőben, csak az az egy, amivel mi utazunk. Már eléggé sok ember volt a hajón volt. Minket a hajó végébe, a tatjára ültettek.

-        Nagyon jó, klassz hely. Végig kifelé nézhetek és semmi sem zavar a kilátásban! - örültem magamban.

Nem is kellett sokat várni, a hajósok leoldották a kötelet, behúzták azt, és már indultunk is. Egy hölgy jött hozzánk, aki elmondta, hogy mi fog ma történni, meddig fogunk utazni, mit fogunk ebédelni és hol fogunk kiszállni a szigeten.

Több órát utaztunk, de egyáltalán nem volt unalmas. Élveztem, hogy a fülem lebegett a szélben,  szívtam magamba a tenger sós illatát.

-        Döbbenet, mennyi mindent tanulok! Nagyon okos kutya leszek!- gondoltam magamban.

A nagy kirándulóhajón ebédet is kaptunk, ami hal volt. Nekem a gazdám saját ennivalót hozott, aminek különösen örültem, mert semmi kedvem nem volt enni szálkás halat.

Még madarak, sirályok is közel szálltak a hajóhoz, így pontosan meg tudtam őket figyelni. Csodálatosan szép madarak. Akkor egy kicsit megijedtem, amikor a hajó korlátjára szállt fel. Halat kért az utasoktól, amit meg is kapott, és utána tele hassal el is repült.

Pár órás hajóút után kiérkeztünk a nyílt tengerre. Ott jobban fújt a szél, és jobban is hullámzott a tenger. Kicsit ingadozott a hajónk és az én gyomrom is megérezte, de szerencsére baj nem történt. Csodálatos volt látni csak a tengert és semmi mást.

Egyszer csak a hajó megállt és közölték, hogy most van kettő óránk, amit szabadon eltölthetünk.

Mi egy tóhoz mentünk, aminek az volt a különlegessége, hogy nem édes, hanem sós volt.

A gazdámék bementek a tóba fürdeni, és sajnos újra megpróbálkoztak engem is bevinni a vízbe.

-Na, ezt nem kellett volna! Annyira megijedtem, a gazdámra ugrottam, de közben kimerevítettem a körmeimet és sajnos nagyon csúnyán összekarmoltam a hasát és a lábát.

- Sajnálom, de hányszor mondjam még, hogy utálok a vízben fürödni!- néztem rá sajnálóan, de ő csak mondta a magáét. Haragudott rám.

Végre kiértünk a vízből és mindenki megnyugodott. Amikor megszáradtunk egy csodálatos partra mentünk, ahol nagy hajók, katamaránok voltak a kikötőben. Izgalmas volt ezeket nézni.

Ellettem volna még itt pár évig, de sajnos vissza kellett mennünk a hajónkhoz, mert indultunk visszafelé.

A hajón hamar elaludtam, a ringatása ebben sokat segített. Mindenki nagyon fáradtan érkezett meg a kikötőbe, de annál csodásabb élménnyel tértünk vissza a hajóútról.