Samu kutya kalandjai Samu Zadarban

Samu kutya kalandjai Samu Zadarban.

-Kutya meleg van ma!- panaszkodtam magamban. Nincs kedvem semmihez.

Gazdáim ezt észrevették rajtam, így hagytak a légkondicionált lakásban, amíg ők elmentek az előttünk lévő strandra fürödni. Délutánra már unatkozni kezdtem.

-Ma nem csinálunk semmit? - kérdeztem a gazdámat este hat óra körül.

- Dehogyis nem, Samuka! Ma este elmegyünk Zadarba.

Estére a nagy meleg már engedett a forróságból, így autóval elindultunk, de nem utaztunk sokáig, csak tíz percig. Először a városi kutyás strandra mentünk, ahol volt egy-kettő kutya, de mivel nem beszélek horvátul, nem beszélgettem velük. Mégis örültem, hogy találkoztam más kutyákkal.

-Nézd, itt van egy techno kutya!- mondták rám az emberek.

-Nem értem, mit jelent ez?- kérdeztem a gazdámat.

- Mivel már besötétedett, láthatják a világítós nyakörvedet, ami világít. Biztosan még nem láttak ilyet. De ne aggódj Samuka, tetszett nekik. – mondta a gazdám.

A sziklás parton sétáltunk az óváros felé és csodáltuk a naplementét. Gyönyörű volt.

Lassan megérkeztünk az óvárosba. Először átmentünk egy parkon, amely tele volt öreg hársfákkal és szobrokkal. A park végén áthaladtunk egy kapun, amit Szárazföldi kapunak hívnak (horvátul: Kopnena Vrata). Római alapokra épült, és 1543-ban Michele Sanmicheli olasz építész tervezte meg, majd újjáépítették. Azt mondják, hogy a diadalív formájú kapu az egyik legszebb és legjobb állapotban megmaradt műemlék egész Dalmáciában.

Ezután elérkeztünk egy térre, ahol több kút is volt.

-Öt kút van!- számoltam meg.

-Igen Samu, itt az Öt kút terén (horvátul: Pet bunara) állunk.  Azért van itt ennyi kút, mert az ellenség ellen védték a várost, felhúztak várfalakat és rájöttek, hogy a város ivóvíz nélkül maradt, mivel a kutak a várfalon kívül maradtak. Gyors építkezésbe kezdtek, hogy ne maradjanak ivóvíz nélkül. A zadariak, óriási víznyelő tárnákat és vízvezetékrendszert építettek a kutak elé. A téren sok gyerek táncolt. Miután megnéztük a programot, sétáltunk tovább.

Majd egy másik térre értünk. Ez volt a város főtere, a Népek tere.  Ez a zadari élet központja a középkortól kezdve napjainkig. Rengeteg ember volt itt. Nem láttam mást csak lábakat és lábakat. Amikor a gazdám felemelt, akkor vettem észre, hogy egy palota előtt állunk. Ez volt a Pedrini palota, ami 1562-ben épült. Itt egy nagyon szép, reneszánsz stílusú erkélyt figyelhettem meg. Az épület ma Városházként és a Zadar Nemzeti Múzeumként üzemel.

A térről kelet felé mentünk tovább, ahol egy gyalogos híd található. Ez a gyalogos híd köti össze az új várost az ó várossal. Itt sok turista volt, akik sokat fényképeztek, csak úgy villogtak a vakuk a fényképezőgépeken és a telefonokon. A Zadar híd éjszaka a legszebb, amikor ki van világítva. Egy igazi fényhidat képez a sötét tengeren. Ha ezen a gyalogos hídon közelítjük meg Zadart, a Nagy Városkapun (horvátul: Gradska vrata) érünk be az óvárosba.

Egy parkon keresztül elértünk a fő sétálóutcába, Kalegrára (horvátul: Široka ulica). Rengeteg üzlet és kávézó található itt a sétálóutcán. Mi is vettünk fagyit, én vaníliását kértem. A fő utca kövei nagyon régiek, még a római katonák is ezen járhattak. Nagyon fényesek és csúszósak voltak. Többször is megcsúsztam a tappancsaimon.

A fő sétáló utcából nyílik a Fórum, ez az óváros északi felének legnagyobb szabad területe.

A X. században építették a Szent Donát körtemplomot. Található itt a Szent Anasztázia katedrális is, ami csak XII. századra készült el. Itt is fényképeztünk, hogy szép emlékként tudjunk majd visszanézni rá, ha hazaértünk.

Tovább haladtunk, a tenger felé sétáltunk. A kutyák nagyon jó hallással rendelkeznek, így én hallottam meg először valami nagyon furcsa zajt. Nem tudtam eldönteni, hogy kellemetlen vagy kellemes volt-e számomra. Ahogy közeledtünk a tengerhez észrevettem, egy lépcsősort, ami a vízbe vezetett.

-Minek mennek a lépcsők a vízbe?- gondolkodtam ezen.

- Ez a Tengeri orgona. Nikola Basic építész tervezte és 2005-ben lett elkészítve. Mesélte gazdám és elmagyarázta, hogyan működik ez az orgona. A tengeri orgona lényege, hogy a lépcsők alatt mélyedések vannak, ahol a tengervíz bever. Ez a víz egy csőbe megy be, ami egyre szűkül. Így felgyorsul a víz áramlása és a víziorgona kürtője hangot ad ki.

Leültünk a lépcsőre, ahogy a többi turista és helybeli is tette, és csak hallgattuk az orgonát.

-Ezek a hangok tetszenek nekem! Soha nem tudhatod, hogy milyen lesz a következő hang. Mindig nagy izgalommal vártam, hogy magas vagy mély hang következik.

Ahogy ott üldögéltünk a tengerparton, egy vitrolás hajó érkezett a kikötőbe. Csak ámultam és bámultam, hogy lehet valami ennyire hatalmas. Megszámoltam vitroláit, de mivel csak ötig tudok számolni, nem tudtam összeszámolni. Tehát több mint öt vitorlája volt. Az emberek le -és felszálltak a hajóról, de mi nem mehettünk fel rá.

A sétány legvégén található a Nap köszöntése alkotás (horvátul: Pozdrav Suncu). Ennek a célja, hogy bemutassa a természettel való kommunikáció és együttélés fontosságát. Ez egy hatalmas kör, 22 méter átmérőjű, és 300 többrétegű üveglapból álló napelem alkotja a virtuális Napot. Nagyon látványos, mert különböző színű fények villannak fel, különböző ütemben. A szemem hamar elfáradt a felvillanó fényektől.

Nagyon sokáig voltunk ebben a csodaszép történelmi városban. Már talán hajnalodott is, mivel egyszer csak az égen megjelent a narancssárgán ragyogó nap.

Azt mondják, hogy Horvátországban Zadarban van a legcsodálatosabb napfelkelte. Örülök, hogy ennek a részese lehettem. 

Ha teheted, látogass el ebbe a csodálatos dalmát városba, Zadarba!