Samu kutya kalandjai Samu a kutyafodrásznál

Samu kutya kalandjai Samu a kutyafodrásznál.

- Hova indulunk?- kérdeztem gazdámat, amikor a kezében megláttam a pórázt.

- Oda megyünk, ahol még sosem jártál. – válaszolt nekem.

Nagyon izgatott lettem, és már ugrottam is be a kocsiba a helyemre.

Egy hatalmas ház előtt álltunk meg, tízemeletes volt.  Beszálltunk a liftbe, amit annyira nem kedvelek, mert a hasam is liftezni kezd, és ez nekem nem jó érzés, kellemetlen.

Férfi gazdám ismerősként üdvözölte azt, aki ajtót nyitott nekünk.

Bementünk egy furán berendezett szobába. Nagyon magas volt egy ezüstszínű asztal, és oda kellett volna felmennem.

- Én ide biztosan nem megyek fel! – makacskodtam.

Gazdáim próbáltak rábeszélni, hogy jó fiú legyek. Fel szerettek volna emelni, az asztalra feltenni, de én csúnyán morogni kezdtem.

Egy idő múlva gazdáim feladták, és hazaindultunk.

Én igazából nem is értettem mit is akartak velem csinálni.

Soha többet nem mentünk vissza erre a helyre.

Eltelt a tél, és jött a tavasz. Egyre melegebb lett az idő, és a sok szőröm bizony zavarni kezdett. Elkezdtem levedleni a bundámat, és nagyon hullani kezdett a szőröm. A ház padlóját ezért naponta kellett felporszívózni.

- Na, elég volt ebből Samu. Mindenhol a te szőröd van. Elmegyünk a kutyafodrászhoz. Te pedig szépen szót fogadsz! – mérgesen szólt hozzám a gazdám.

Nem mentünk messzire, még kocsiba se ültünk, gyalog mentünk.

- Mi ez, mit adsz a számra és minek? Ez kellemetlen nekem!- nagyon mérges kezdtem lenni, ettől az új helyzettől. 

- Ez egy szájkosár, ezt most szépen feladom rád, és ha jól viselkedsz, akkor hamarosan leveszem rólad.- mondta a gazdám.

Megérkeztünk egy ajtóhoz, ahonnan nagyon fura szagok jöttek ki. Pont olyanok, mint az orvosi rendelőből.

Ellenkeztem a gazdámmal, jeleztem neki, hogy én ide nem akarok bemenni. De nem vette figyelembe én mit szeretnék, és már nyílt is az ajtó, és bementünk.

Ilyent már láttam valahol, egy magas asztal. Rossz emlékek jutottak az eszembe.

De sok időm nem volt ellenkezni, mert a néni határozottan megfogta a lábamat, és már fent is találtam magam azon a bizonyos magas asztalon.

Szóhoz se jutottam. Csak sodortak az események. Csöndben voltam, és nagyon féltem. A farkamat a fenekem alá húztam. Ekkor még az gazdám is itt hagyott és kiment azon az ajtón, ahol az előbb bejöttünk.

Mivel meg sem szólaltam, ezért az idegen néni levette rólam a szájkosarat. Tudtam, nem akar nekem rosszat, így egy kicsit megnyugodtam, de nem sokáig, mert olyan dolgok történtek velem, ami még eddig soha sem.

Először is elővett egy gépet.

-Ilyen gépet már láttam! A férfi gazdám ilyennel nyírja az arcszőrzetét. – próbáltam beszélgetni a nénivel.

- Szia, Samu, én Ami néni vagyok és én fogom lenyírni a hosszú szőrödet, azután megfürdetlek, kitisztítom a füledet, és még a körmödet is levágom.

- Ennyi mindent fogsz csinálni? Mennyi ideig fog ez tartani? Én nem szeretem a vizet, ezt mindenki tudja!- próbáltam vele beszélgetni, de ebből ő már semmit sem hallott, mert bekapcsolta a nyírógépet.

Nem is volt olyan rossz érzés, igaz kicsit csiklandó érzésem volt. Egyre jobban kezdtem magam érezni, ahogy egyre több szőrtől szabadultam meg, és kevesebb szőr volt már rajtam.

- Most beteszlek a kádba, lezuhanyoztatlak, illatos samponnal megfürdetlek. – mondta nekem Ami néni.

- Nem, én nem megyek! –próbáltam neki elmagyarázni, hogy én nem szeretem a vizet.

Mit sem törődött velem, újra határozottan megfogott és betett a kádba. Rá kellett jönnöm, hogy ez sem olyan rossz nekem. Kellemes hőmérsékletű volt a víz, és éreztem a sampon finom illatát. Piros színű törölközőbe megtörölt, de nem lettem teljesen száraz, így hajszárítóval is megszárította a szőrömet.

Ez annyira nem tetszett, mint a fürdés. De szerencsére hamar befejezte.

- Jaj, Ami néni, ne csikáld a fülemet! – szóltam neki.

- Azt is kitisztítjuk, hogy szép tiszta legyen, és nem utolsó sorban azért is csinálom, hogy megelőzzük a fülzsír felhalmozódását és a hallójárat-gyulladás kialakulását. - tudományosan magyarázta nekem, Ami néni.

- Még sokáig fog tartani a tisztításom?- érdeklődtem nála.

- Még levágjuk a körmödet és készen is vagyunk.- válaszolt a kutyakozmetikus.

Remélem, mindjárt készen leszünk, mert már nagyon unom. És a gazdám is hiányzik nekem.

Amikor végre készen lettünk, tényleg jobban éreztem magam. Nem volt olyan melegem és még illatos is lettem. Jól éreztem magam a kutya bőrömben.

Egyszer csak nyílt az ajtó, és a gazdám lépett be. Annyira izgatott lettem, futottam felé, felugrottam rá.

-Samuka, mennyire gyönyörű lettél, olyan vagy, mint egy német vizsla. Nagyon jól áll neked a rövidebb szőrzet, és milyen illatos lettél! – örült nekem a gazdim.

- Jól viselkedett a Samu?- kérdezte gazdám Ami nénit.

- Igen, minden rendben volt. Gyertek máskor is. Akkor is megcsinálom ilyen szépre és illatosra Samu kutyát.

Na, azt még meglátjuk, jövök-e még ide. - gondoltam magamban.

Azóta már nagyon sokszor jártam Ami néni kutyafodrásznál. És mindig egyre jobban érzem magam, hiszen tudom mit és hogyan fog csinálni, és ez biztonságot ad nekem.

Arra biztatlak benneteket, gyerekek, hogy ti se féljetek a hajmosástól és a fodrásztól. Hiszen utána még szebbek lesztek, mint eddig voltatok.