Samu füvet nyír

Samu füvet nyír.

Botinak ajánlom ezt a mesét!

A napokban nagyon sok eső esett, eléggé megnőtt az udvarunkban a fű.

-Samu, gyere le velem az udvarba, lenyírjuk a füvet!- szólt hozzám Ági gazdám.

- Jó, lemegyek veled, mert szófogadó kutya vagyok, de félek a fűnyíró hangjától, olyan hangos. – válaszoltam.

Gazdám a ház alsó szintjéről elővette a sárga színű, elektromos fűnyírót. Több hosszabbítót tett egymásba. Bekapcsolta a gépet és máris indult a fűnyírás. Eleinte gazdám mellett voltam, de nemsokára átjött hozzám Toni, a barátom. Ő is fél a nyírótól, és ugatni kezdte azt.

- Samu, milyen hangos ez a ti fűnyírótok?- szólt hozzám Toni.

- Én is hallom, hogy hangos, sőt még félek is kicsit tőle.- válaszoltam neki.

- Ugassuk együtt, hátha akkor elmúlik a félelmünk!- biztatott a barátom.

Mér ketten ugattuk a sárga fűnyírót, de Ági gazdám csak vágta és csak vágta a füvet.

Még ránk is mordult, hogy hagyjuk már abba az ugatást és menjünk át a Toniék udvarába.

- Gyere Toni, menjünk át hozzátok! - szóltam.

A két ház között van egy kerítés, mert a gazdáink kialakítottak nekünk egy kis rést, és azon keresztül tudunk egymáshoz átmenni. Így gyorsan át is értünk Toniék udvarába. Sokáig játszottunk, birkóztunk, labdáztunk és még madarakat is kergettünk, amikor egyszer csak csend lett. Átnéztem a kerítésen és láttam, hogy a gazdám nincs kint a kertben. A sárga színű fűnyíró egyedül áll az udvaron.

- Gyere Toni, menjünk vissza és nézzük meg, hogy miért állt le a fűnyíró!- szóltam oda Toninak.

- Tudod Samu, én minden jóban-, rosszban benne vagyok.- kacsintott egyet rám Toni.

Amikor visszaértünk a lyukon keresztül a mi udvarunkra, akkor még Ági gazdámat sehol sem láttam és nyugalmi állapotban volt a fűnyíró is.

- Te Toni, mi lenne, ha én bekapcsolnám a gépet? – próbáltam nagyon bátor lenni.

Biztosan nem fog megharagudni a gazdám, ha segítek neki.

Próbáltam beindítani, de nem sikerült. Abban a pillanatban gazdám az udvaron termett és hangos szóval próbálta magyarázni, hogy menjek el a géptől, mert mindjárt indulni fog, ugyanis áram alá helyezte újra.

Nem is nagyon értettem, hogy mit mond, mert abban a pillanatban elindult a fűnyíró. Két mellső lábammal fogtam a fogantyút, de a hátsó lábaim nem értek le a földre. Lobogtak a magasságban.

- Segítség, elvisz a fűnyíró! Nem bírok vele! Össze visszamegy! Segíts már nekem Toni!- üvöltöttem a legjobb barátomnak. De ő csak fogta a hasát, úgy nevetett.

El tudom képzelni, hogyan néztem ki. A fűnyíró megy össze vissza, én a mellső lábammal próbálom irányítani és a két hátsó lábam meg repül az ég felé.

- Jövök, segítek! – sietett segítségemre Toni.

-Fogd meg a lábam, próbáld lehúzni a földre!

Jól nézhettünk ki, én félig a levegőben, Toni meg teljes testtel a levegőben, mert tacsi rövid lábai se értek már  e a fölfdre.

- Samu, Toni mit csináltok?!- érkezett meg Ági a gazdám. Jól néztek ki! – és csak nevetett és nevetett.

- Nem lehetne, hogy kikapcsold a fűnyírót?- kiabáltam már kicsit félve.

- Dehogy is nem, mindjárt kihúzom az áramból. – válaszolt Ági.

Ahogy Ági áramtalanította a gépet, Tonival leestünk a földre.

- Még jó, hogy nem lett bajotok!

- Én élveztem a fűnyírást!- szólt Tóni. Úgy repültem, azt hittem felrepülök az égig. Nagyon jó érzés volt.

- Én annyira nem élveztem a fűnyírást. Máskor inkább meghagyom Ági gazdámra.- mondtam kicsit szomorkássan.

Amikor haza érkezett Norbi gazdám, meglepődött, hogy hogyan néz ki az udvarunk. Össze vissza voltak a fűnyíró nyomai, hol magasabb, hol alacsonyabb volt a fű hosszúsága.

Ezt meg ki csinálta? – kérdezte csodálkozva.

- Ugye milyen szép lett az udvarunk?! Toni és én nyírtuk le a füvet!- mondtam büszkén a gazdámnak.

- Ha ti csináltátok, akkor gyönyörű lett az udvarunk!- kacsintott ránk Norbi.