Samu kutya kalandjai Samu étterembe megy

Samu kutya kalandjai Samu étterembe megy.

Samu étterembe megy

- Norbi, nincs kedvem ma főzni. Menjünk el valahova ebédelni!- szólt a nőgazdám.

- Kutyával? Hova tudunk menni kutyával?- érdeklődött a férfi gazdám.

- Nézzünk utána, melyik étterem kutyabarát!- lelkesedet be a gazdim.

- Biztosak vagyunk abban, hogy Samut is elvigyük étterembe? – bizonytalanodott el Norbi.

- Több éttermet is találtam a városban, de egy nagyon tetszik. Az erdő szélén van, kint a teraszon is le lehet ülni. Égervölgy elején található, a Teca Mama Vendéglő. - mutatta be az éttermet Ági.

- Az ebéd után el is mehetünk az erdőbe sétálni.

- Samu gyere, megyünk!

Így el is indultunk autóval az étterembe. Amilyen gyorsan csak tudtam beugrottam a megszokott helyemre az autóba, és már indultunk is. Nem tartott sokáig az utazás. Az erdő szélére érkeztünk. Ismerősek voltak a szagok, itt már jártam.

- Samu, erre gyere! Most nem arra megyünk! – szóltak hozzám.

Megláttam egy cicát. Mivel nem volt még rajtam póráz, elkezdtem futni a cica után. Gazdáimnak több sem kellett. Kiabáltak utánam, én meg csak a cica után futottam. Meg sem álltam, a cica befutott az étterembe én meg utána. Így nagy lendülettel megérkeztem az étterembe, ahol a vendégek asztaloknál ültek és ebédeltek.

Gazdáim nagyon mérgesek lettek. Nagyon leszidtak, hogy miért nem fogadok nekik szót, és miért nem hallgatok rájuk. Ági gazdám hihetetlenül mérges lett, majd felrobbant.

-Samu, hogy lehet így megérkezni egy étterembe? Olyan mérges vagyok rád, elfutottál, és nem fogadtál szót. Legszívesebben most bezárnálak az autóba, és ott várnál meg minket. – kiabált a gazdim.

Sűrűn elnézéseket kértek a gazdáim a pincértől és az ott ülő vendégektől. Nem vittek vissza a kocsiba, de a pórázt a nyakamba tették, és az asztal lábához kötöttek, hogy ne tudjak elmenni. Én is szomorú lettem, így lefeküdtem az asztal alá.

- Jó napot kívánok! Hozhatok étlapot?- kérdezte tőlünk a pincér.

- Igen, szeretnénk ebédelni valami finomat.

- A kutyának hozhatok innivalót egy tálba?- és rám nézett kedves mosollyal a pincér.

Én meg sem mertem mozdulni, mert tudtam szégyent hoztam a gazdáimra, amikor a cica után nagy lendülettel befutottam a nyitott ajtón az étterembe.

Hamar kihozták az üdítőket, nekem meg egy tálba a vizet. Alig mertem kibújni az asztal alól, nehogy valami rosszat csináljak. De végül is mindenkinek sikerült lenyugodnia, így kimásztam az asztal alól és elkezdtem lefetyelni a friss vizet.

- Samunak is hozhatok valami finom ennivalót, csontot? – kérdezte a pincér gazdámatól.

Csillantak fel a szemeim, hátha én is kapok valami finom falatot.

Gazdáim vadast és marhapörköltet ettek. Nagyon finom illata volt, mindkét ételnek.

Egyszer csak megéreztem valami finom illatot, éppen az orrom előtt.

- Samu, elfogadod ezt a kis húsit? – kérdezte tőlem a pincér.

Ránéztem a gazdámra, hogy elfogadhatom el. Nagyot bólintott, így tudtam beleegyezését adta. Hamar, jó ízűen elfogyasztottam a húsit.

Szemem sarkából újra megláttam a szürke színű cicát, de tudtam, most nem szaladhatok el. A cica egyre közelebb jött hozzám. Már-már a lábamnál volt, nem félt tőlem. Nekem idegen volt ez a helyzet, én nem szeretem a cicákat. De ő csak egyre közelebb jött hozzám, a hasamhoz feküdt le. Be kell vallanom, jó érzés telített el. Olyan kellemes, és meleg érzés volt.

Úgy látszik, tényleg állatbarát ez a hely. Itt megfér cica, kutya egy helyen.