Samu kutya kalandjai Samu az erdőben

Samu kutya kalandjai Samu az erdőben.

Samu kutya kalandjai (2. rész)

Samu az erdőben 

Egy kis falu végén tavasszal, az erdőben születtem, kilenc testvéremmel. Az otthonom mellett ezt a környezetet szeretem a legjobban, mert itt itthon érzem magam.  

Gazdáim nagyon sűrűn elvisznek a Mecsek lankáira, mert tudják, én ezt nagyon kedvelem.

Szeretem a sok fajta fát, ahogy a fenyők sűrűn állnak egymás mellett, ahogyan záródnak a lombkoronák a fejem felett. Szeretem az erdő illatát, a virágok szép sokszínűségét. Rajongok azért, ahogy az orromba árad a rengeteg  illat. Számomra ez az oázis. 

-De jó, újra itt vagyunk az erdőben! - gondoltam magamban.

Fejemet a gazdihoz emeltem, jeleztem neki, hogy vegye le rólam a pórázt. Ilyenkor szabadon futkározhatok, kedvem szerint. 

Nagyon izgatott lettem, nem is tudom, merre figyeljek. Ha jobbra nézek, védett virágot, a bánáti bazsarózsát látom, ha a másik irányba nézek, magas fenyőket látok, ha előre figyelek, látom, ahogy a magas fák koronái összeérnek felettem. 

A gazdáim bíznak bennem, így mindig hagynak előre szaladni. Amikor már messze futok tőlük mindig, visszanézek, hogy mehetek-e tovább. Ahogy nézelődöm, hallom gazdám a nevemen szólít: 

-Samu, Samu gyere ide!

Ha a gazdáim hívnak, szólnak nekem, azonnal oda kell mennem. Szót kell fogadnom, hiszen akkor jó nekem.

A keskeny erdei úton valami zajra lettem figyelmes. Számomra ismeretlen tárgy közeledett. Két kereke gyorsan pörgött. Úgy elsuhant mellettem, még a fülem is beleremegett. 

- Ügyes vagy, szót fogadtál, így nem ütöttek el a biciklisták. Mehetsz tovább! – szólt a gazdám.

És én már futottam, rohantam is előre. Egy idő után megtorpantam, hiszen gazdáimat nem láttam, tudom, ilyenkor vissza kell mennem.

Amikor megláttam őket, akkor ők egy táblát néztek. Arra a táblára sok minden volt rajzolva, sok információ volt rajta. Például az, hogy, milyen állatok élnek itt az erdőben, hogyan kell kiszámolni a fák korát évgyűrűik szerint, hogyan lehet felismerni a mérges és az ehető gombákat. Megtudtam, hogy a Mecsekben több, mint harminc védett növényfaj fordul elő.

Sétáltunk tovább a Kis-rét felé. Szaladtam előre a szag után, csak szaladtam és szaladtam. Egyszer csak valami nagyon fura, erős illatot éreztem, amit eddig még sohasem. Megláttam egy hatalmas állatot. Nagyon kecses lábai előttem merevedtek, bundája vörhenyes színű volt. Elfutott előlem, én meg a nyomába, de már csak a szagát éreztem.

-Ez egy őz! -szólt a gazdám.

Végre megérkeztünk a rétre. A gazdim kinyitotta a hátizsákját, amit eddig a hátán vitt. Elővette belőle az itatós palackomat, amiből vizet tudtam inni, és jutalom falatkákat is kaptam tőle. Elfáradtam egy kicsit, így lefeküdtem a puha faforgácsra, levelekre, selymes mohára.

Így fekve körbe tudtam nézelődni és észrevettem, hogy ez egy csodás hely, nagy nyitott rét, ahol más emberek is kirándulnak. Egy pillanatra szomorú lettem, mert a turisták sajnos sok szemetet hagytak maguk után. Szerencsére mi mindig hozunk magunkkal zacskókat, amibe beletesszük a szemetünket, így nem piszkítjuk a környezetünket. 

-        Mehetünk tovább, Samu? – kérdezte tőlem a gazdim.

Ugattam, jeleztem, persze menjünk tovább ezen az erdei úton. 

Fél óra séta után meg is érkeztünk a Kantavári forráshoz. Itt a sziklából csobogott a friss, hideg víz. A forrás mellett kis patak is folyt. Szeretem a patak hűs vízét, viszont a nagyobb, mély vizeket nem szeretem. Tudok úszni, mint mindegyik kutya, de én nem érzem magam biztonságban. A patak mélysége pont megfelelő nekem. Belefeküdtem, éreztem, ahogy a hasamat hűsíti a friss, hideg víz. 

Az út visszafele is nagyon izgalmas volt, mert még egy nagyon különleges állatot láttam meg. Először megijedtem, nem láttam én még ilyent. Egy hatalmas szarvasbogarat láttam meg a bokor aljában. Nagy szarva volt, barna színű. Ha jól becsülöm, akkor 1-2 centiméteres rágója is lehetett.

Visszafele, ahogy sétáltunk a Dömörkapu fele, ahol az autónk állt a parkolóban, már nagyon fáradt lettem, de a friss erdei illatok vittek előre.

Hazaérve nagyot pihentem.

Menjetek ti is kirándulni, nézzétek meg az erdő csodás világát!

Beszélgessetek el a következőkről:

-        az erdő élővilágáról (fák, moha, állatok, védett növények)

-        Magyarország hegységeiről, a hozzátok legközelebbi hegyről, kiránduló helyekről, forrásokról

-        miért nem szemetelünk az erdőben (sem)