Samu kutya kalandjai Samu a Meseerdőben

Samu kutya kalandjai Samu a Meseerdőben.

Mecseken, a Dömörkapunál létezik egy Meseerdő. Aki ide belép, megismerheti Dömör Király történetét.

Hol volt, hol nem volt, egy titokzatos erdő, ahova senki, sem mert belépni. De aki mégis arra téved, egyszer csak elé tárul egy bűvös kapu. A hatalmas kapunak díszes volt a fém teteje, a két oldalán két óriás állt.

-Samu, te ezt honnan tudod?- kérdezte a legjobb barátom, a szomszéd kutya, Toni.

- Én már jártam ott, a Meseerdőben, a Mecseken. Figyelj csak, elmesélem neked.- mondtam Toninak.

- A felszín alatt különös népek éltek, a törpék.- folytattam a mesét.

- Te, Samu, amikor ott jártál, akkor láttad őket? - kíváncsiskodott Toni.

- Nem, nem láttam őket. Én nappal voltam az erdőben, ők meg a felszín alól, éjjel jönnek elő. Azt mondják, hogy zord a külsejük, de a szívük aranyból van. De ne zavarj meg a mesélésben, Toni! – mordultam rá.

- Szóval ebben a meseerdőben 12 állomás van. Mindegyiknél ki van helyezve egy tárgy és egy tábla, azon olvashatod a mese részletét.

Az első állomáson egy hatalmas furulyát láttam. A gazdám azt olvasta nekem, hogy a törpéket a zene megbabonázza, és nagyon szeretnek táncolni.  Ez a furulya fából készült, és még lyukak is voltak rajta. Jól körbeszaglásztam, de furulyázni nem tanultam meg rajta.

Így elsétáltunk tovább, amikor is egy hatalmas követ találtam.

-Ennek a ragyogó kőnek gyógyító ereje van.- mesélte a történetet tovább a gazdám.

De én nem hallgattam tovább, mert a kíváncsiság vitt előre, mi lesz a következő állomáson.

- Samu, hova rohansz, még el sem meséltem végig ezt a fejezetet!- kiabált utánam a gazdám.

A következő állomáson egy hatalmas lámpa, olajlámpa volt. Olyan nagy volt, hogy a tetejét nem is láttam. Amikor a gazdám utolért, elmesélte András és Flóra történetét.

- Szerelmesek voltak egymásba?- kíváncsiskodott Toni.

- Azt hiszem, igen, de nem nagyon figyeltem, mert már futottam is a következő állomásra, ahol kis manók és nagy piros pöttyös gombák voltak, fából kialakítva.

- Samu, vigyázz, ott van az óriások földje, ott van a házuk, benne hatalmas asztallal és székekkel!- szólt rám a gazdám.

- Látom, hatalmas piros székek és egy hatalmas kék asztal. Felmászhatok ide? – kérdeztem.

- És ha közben haza jönnek az óriások, akkor mi lesz? Meglátnak a székükön, és mérgesek lesznek.- magyarázta nekem a gazdim.

- Négy lábam van, én gyorsan tudok futni.- magyaráztam.

Előre futottam, de amikor visszanéztem, hol vannak a gazdáim, nem láttam őket. Megálltam, beleszagoltam a levegőbe, hátha érzem az illatukat.

- Megette őket az óriás?- kérdezte közbe Toni.

Visszafutottam az óriások asztalához, de nem láttam őket. Már aggódni kezdtem, hogy elvesztem, amikor is észrevettem őket egy hatalmasnál hatalmasabb piros színű padon. Ott ültek békésen. A pad előtt egy magas lépcső volt, ahova sikerült felugranom, és máris a gazdám mellett ültem, ahol végül is sikerült teljesen megnyugodnom.

- Megijedtél, Samuka, ugye? Tessék szót fogadni, és itt jönni mellettünk! Szót kell fogadnod!- oktattak ki.

Így is tettem a továbbiakban. Ahogy haladtunk előre a meseerdőben, egyszer csak megláttam a hatalmas óriást, ahogy ott kiterülve feküdt a földön.

- Oda mehetek?- kérdeztem.

- Mehetsz!- szólt a vezényszó.

Tényleg óriási volt az óriás. A meséből kiderül, hogy miért fekszik így itt.

Körbe-körbe szaglásztam az óriást, de ő meg sem mozdult. Éreztem a fenyő illatát, amit a gazdáim is úgy szeretnek. Találtam a földön tűleveleket, tobozokat, makkokat, azokat is megszagolgattam. Még vaddisznók szagát is éreztem, és láttam, ahogy a földet feltúrták. Biztosan makkot kerestek.  

A hosszú séta során elérkeztünk az utolsó állomásra. Egy nagy tróntermet, két trónnal láttam.

- Ez a két trón Andrásé és Flóráé.- fejezte be a mesét a gazdám.

-Felugorhatok rá? –kérdeztem, mint egy jó gyerek.

- És felugrottál rá?- kérdezte kíváncsian Toni, a szomszéd kutya.

- Toni, te is kipróbálhatod, és átérezheted a mesét, ha felmész a Mecsekre, a Dömörkapuhoz, a Meseerdőbe.

- Gazdim, mennünk kell a Meseerdőbe! Nem várhatunk tovább, indulnunk kell! - szólt Toni izgatottan a gazdájának.