Samu almát szed

Samu almát szed.

Az udvarunkon két nagy almafa áll. Az egyik Batul, a másik Jonagold fajta. – legalábbis ezt mondta nekem a gazdám. Minden ősszel szeptember végén, október elején érik meg rajta a termés, amik szépek, nagyok és jóízűek. De az idén valami különös történt.

– Te, almafa, miért dobod le már most, nyár elején ilyen hirtelen magadról az almákat? – kérdeztem tőle.
De a fa nem válaszolt.

Másnap a gazdám egy vödörrel érkezett az udvarra.
– Samu, gyere, össze kell szedni az almákat, amik leestek a földre! – hívott a gazdám.
Elkezdtük szedni a termést. Egy almát ő tett a vödörbe, egyet pedig én.

Éppen egyet akartam felvenni a földről, amikor egy vékony hang szólalt meg:

– Ne bánts engem!

Megtorpantam, és körbenéztem. Senkit sem láttam

– Ki vagy, merre vagy? Nem látom, ki beszél hozzám! – kérdeztem meglepetten.

– Nézz le a földre! Itt vagyok a zöld almában. – válaszolta a hang.

Leraktam a vödröt, és leguggoltam. És akkor megláttam: egy kis kukac kandikált ki a zöld alma belsejéből!

– Ó, megtaláltalak! – örvendeztem.

– Kis kukac, mit keresel te az én almafámon, az almámban? – kérdeztem tőle.

– Ez a te almád? Nem is tudtam. – válaszolta bűnbánóan. – Csak megláttam ezt a két hatalmas almafát, olyan szépek voltak! Azt gondoltam, megkóstolom. De az alma még túl kemény volt, beleragadtam, és most nem tudok kijutni!

– Ez azért történt veled, mert más almáját próbáltad elcsenni! Nem szabad lopni. Ami nem a tiéd, ahhoz engedélyt kell kérni!

A kukac szomorúan bólintott.

– Értem én… de olyan éhes voltam.

– Akkor is meg kell kérdezni a gazdát! – feleltem komolyan.

– És te vagy a fa gazdája? – kérdezte reménykedve.

– Nem én, hanem a gazdáim. Ők gondozzák a kertet, az almafákat is.

– Akkor megkérdezhetem tőlük?

– Persze, de előbb ki kell szabadítsalak, mert jön a gazdám, és lehet, hogy az almával együtt kidob téged is!

– Samu, félek! Siess! – mondta remegve a kukac. – Mindjárt ideér!

És valóban, már hallottam is a vödör zörgését. A gazdám közeledett.

– Samu, kihez beszélsz? – kérdezte.

– Nézd csak, ebben az almában itt egy kis kukac! Beszorult, és segítséget kért tőlem.

A gazdám lehajolt, és elcsodálkozott.

– Szóval ezért potyognak le az almák! A kukacok már korán belekóstoltak, nehézzé tették a gyümölcsöt, amik leestek a földre.

– És most mit teszünk vele? Ugye nem pusztítod el? –aggódva kérdeztem a gazdámat.

– Nem, Samu, nem bántjuk. Segítsünk neki! Kihúzzuk az almából, és mehet is tovább.

Gyorsan óvatosan kiszabadítottuk a kukacot. Mielőtt elindult volna, még megkérdezte:

– Mi lesz most a sorsom?

– Máskor kérdezd meg a gazdát, mielőtt megeszel valamit, ami nem a tiéd! – feleltem komolyan.

– Rendben. Megígérem, hogy legközelebb így teszek! – bólintott a kiskukac.

Azzal elbúcsúzott, és elindult, ki tudja merre… Talán egy újabb almafát keresni – de most már engedéllyel!

Tanulság:

Mielőtt hozzányúlsz valamihez, ami nem a tiéd, kérj engedélyt a tulajdonosától! Mert titokban semmit sem szabad csinálni, veszélybe sodorhatod magad. És mindig minden úgyis kiderül!