Samu, ma nem csinál semmit sem!

Samu, ma nem csinál semmit sem!.

Nyújtózkodok egyet, ma nem szállok ki a babzsákomból, ma nem csinálok semmit sem. - döntöttem el.

- Samu, gyere le, megyünk az udvarra. – szólt hozzám a gazdám.

- Nem megyek! - válaszoltam neki.

- Gyere, Samu, ki kell menni pisilni! Minden reggel kimegyünk.

- Nem megyek sehova! - vitatkozni kezdtem.

- Hát jól van, akkor ne gyere. Nem nekem kell majd pisilnem. - zárta le a vitát a gazdám.

Pár perc múlva már nagyon kellett pisilnem. Lehet, jobb lett volna, ha kimentem volna. De hát én ma nem csinálok semmit. Gondolkodtam, ha csak lemegyek az udvarra pisilni, az olyan, mintha nem csinálnék semmit.

- Látod, Samu ügyes, okos kutya vagy te!- dicsért meg a gazdám miután elindultam az udvarra.

Miután visszajöttem lefeküdtem a franciaágyra. Hiszen ma nem csinálok semmit sem. Azért feküdtem ide, mert ez a kedvenc helyem. Ez a legkényelmesebb ágy ebben a házban. Hamar elaludtam, valamit álmodtam, de nem emlékszem rá.

- Samu, gyere elmegyünk a boltba!- szólt hozzám a gazdám.

- Én ma nem megyek sehova, én ma csak pihenek és fekszek!- kiabáltam a gazdámnak a hálószobából, ahol még mindig feküdtem.

-Samu, gyere! Nem jössz?! Hogy te milyen szófogadatlan vagy ma!- mérges volt rám a gazdám.

- Nem megyek, ma nem csinálok semmit sem!- mondtam.

-Jól van Samu, akkor ne csinálj ma semmit!

- Így is fogok tenni, látod, hogy milyen szófogadó vagyok. – vitatkoztam a gazdámmal, Ágival.

Teltek az órák. Legjobb barátom Toni ugatását hallottam. Hívott, menjek le az udvarra, játszani akar velem. De jó is lenne, ha lemennék, de hát én ma megígértem nem csinálok ma semmit.

Na, jól van, ha csak egy kicsit megyek le, akkor az olyan, mintha nem csinálnék semmit.

Gyorsan lementem a lépcsőn, ki a teraszra, és már is az udvaron voltam.

-Samu, miért nem jöttél eddig? Miért jöttél ilyen sokára? - kérdezte Toni.

- Azért nem jöttem ki, mert ma nem csinálok semmit sem, Toni. Te már csináltál ilyent?

-Milyent?

- Hát, hogy nem csinálsz semmit sem. - magyaráztam Toninak

- Nem, én még nem csináltam ilyent. - mondta Toni. És milyen az, amikor nem csinálsz semmit?

- Jó érzés, de néha unalmas. De már voltam pisilni, és most itt vagyok veled. – magyaráztam a tacsi kutyának, Toninak.

- Akkor mégiscsak csinálsz valamit! - okoskodott a barátom.

- Ugyan, ez olyan, mintha semmit se csinálnék. Ne okoskodj, Toni!- mérgesen szóltam hozzá.

- És fogsz ma még valamit csinálni?

- Nem, ma már nem csinálok semmit. Megyek is vissza a szobába. Szia, Toni.- köszöntem el tőle.

Visszamentem a házba, ahol már a gazdám várt.

- Hol voltál, Samu? Nem úgy volt, hogy ma nem csinálsz semmit?!

- Á, ugyan, ez semmi, csak lementem a barátomhoz.

Ezzel vissza is feküdtem a babzsákomba. Elaludtam. Arra ébredtem, hogy a gazdám szól hozzám.

- Samu, gyere, itt a vacsorád.

- Nem megyek, ma nem csinálok semmit sem. - válaszoltam a gazdámnak.

Ahogy kimondtam nagyot korgott a hasam. Éhes vagyok. Menjek, ne menjek, kérdezgettem magamtól. Hiszen ma nem csinálok semmit sem. Arra a következtetésre jutottam, hogy enni kell, enni muszáj. Ez olyan, mintha nem csinálnék semmit sem.

Meggyőztem magam, és kimentem a konyhába, megettem a vacsorámat.

- Szia, Samu! Milyen napod volt ma? – kérdezte tőlem a férfi gazdám, amikor haza jött a munkából.

- Voltam párszor az udvaron, játszottam a Tonival, a legjobb barátommal, és most vacsoráztam.

- Akkor jó kis napod volt. - mondta a férfi gazdám.

- Á dehogy is, ma nem csináltam semmit sem!- válaszoltam a gazdámnak.