Samu kutya kalandjai Samu a Balatonnál

Samu kutya kalandjai Samu a Balatonnál.

Meg sem tudom számolni, hányszor jártam már Magyarország legnagyobb tavánál, a Balatonnál. Most elmesélem, milyen volt az, amikor először ott jártam.

Siófokra utaztunk ősszel, október hónapban. A nyári szezon után ősszel már nincsenek sokan a tónál. Mi közvetlenül a parton, egy nagy hotel hatodik emeletén béreltünk ki egy apartmant.

Gazdáim a nappali szobába helyezték el a piros-szürke fekhelyemet. Innen láthattam volna a Balatont, de akkora volt a köd, hogy semmit sem láttam.

Kissé hideg volt már, gazdáim sapkában, kabátban jöttek el sétálni velem. A pórázt levették a nyakörvemről, így szabadon fedezhettem fel a Balaton partját. A köveken a lábaim megcsúsztak, és beleestem volna a tóba, de annyira alacsony volt a tó szintje, hogy a lábam a homokban landolt.

A tóban megláttam a kacsákat és futni kezdtem feléjük a homokdűnéken, és közben ugattam nekik.

- Ne menjetek el, meséljetek nekem, milyen itt a Balatonnál!- kértem őket.

- Megijedtünk, azt hittük, bántani akarsz minket.- mondta az egyik kacsa.

- Nyár végén, ősz kezdetén, amikor már kevesebb ember van itt, akkor már kevés az élelmünk. Kijövünk a partra, hátha találunk magunknak valami tápláló élelmet. - magyarázta nekem a másik kacsa.

- Én nem hoztam nektek semmit, de talán holnap is erre felé járunk, és akkor hozok nektek valami finom, tápláló eledelt.- bíztattam a kacsákat.

Visszafutottam a gazdáimhoz, és próbáltam nekik elmondani, hogy hozzunk élelmet a madaraknak.

-Samuka, ne ugassál már annyit!- szólt rám a gazdám.

- Nem értitek, mit szeretnék?- kérdeztem kicsit türelmetlenül.

-De értjük, Samu. Azt szeretnéd, ha hoznánk élelmet a kacsáknak. Így van? Majd holnap reggel hozunk nekik. Így jó lesz?

Tovább sétáltunk a parton, amit nagyon élveztem. Éreztem a halak és a kagylók illatát. Azt tudtátok, hogy a Balatonnak is van illata? Nekem az nagyon tetszik.

Olyan sokáig sétáltunk, hogy besötétedett, így visszamentünk a szállásra, ahol rögtön vacsorát kaptam. Ezek után a gazdáim egyedül hagytak az apartmanban, mert ők elmentek a hotel wellness részlegére. Először féltem egyedül, aztán megnyugodtam, és elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy reggel van.

- Keljetek fel, gyorsan, gyorsan! - próbáltam ébreszteni a gazdáimat.

-Samu, alszunk még! – szóltak rám.

- De tudjátok, el kell mennünk a kacsákhoz, hogy kenyeret adjunk nekik.- szóltam.

- Samu, a kacsák nem esznek kenyeret, nem egészséges az nekik, sőt, veszélyes számukra.- magyarázta a gazdám.

- Akkor mit esznek?- kérdeztem érdeklődve.

- Változatos étrendre, természetes növényre és rovarfehérjére van szükségük. Vizi növényeket, magvakat, árpát, zabot, madármagot, fűféléket, rovarokat esznek. Az egészséges a számukra, a kiskacsákból pedig így lesznek egészséges nagykacsák.

- Nálunk nincsenek magvak. Most honnan lesz nekünk? Mivel etetjük meg a kacsákat? Megígértem nekik, hogy reggel viszek nekik élelmet! – nyafogtam.

- Ne aggódj, Samu most elmegyünk a boltba és veszünk nekik magvakat.- szólt határozottan a gazdám.

- Akkor öltözünk, és menjünk!- szóltam a gazdámra.

Ma is ködös volt az idő, alig lehetett látni a Balatont. Futottam szabadon, amikor megláttam a kacsákat.

- Siessetek már, várnak a madarak!- szóltam a gazdámra, amikor kiszálltunk az autóból a boltból jövet.

- Jövünk már, Samu, sietünk!- szólt a férfi gazdám.

-Sziasztok, kacsák, mennyien vagytok ma itt! – meglepődtem.

- Tudtuk, hogy jönni fogsz, így szóltunk az egész rokonságnak. Vannak itt búbos vöcskök, bukórécék, sarki búvárok is. - beszélgettek velem a madarak.

Nagyon élveztem az ottlétet a kacsákkal. Az összes ennivalót megették, amit vittünk nekik.

Másnap elmentünk Fonyódra. Itt található egy strand, ami a kutyák számára lett kialakítva. Azt hallottam, hogy itt a legmelegebb a tó, mert a mólótól nem messze van egy melegvízű forrás, ami a Balaton medrébe ömlik. Igaz, most nem akartunk fürödni, mert nem volt meleg. Én nyáron sem fürödnék a tóban, mert nem szeretem a vizet. Úszni pedig nem tudok.

Rajtunk kívül csak két kutya volt itt. A vízbe belógó lépcsőket már kivették. A két kutyussal szaladgáltam a parton. Az egyik helyen észrevettük, hogy nagyon sok kagyló van.  Féltem rámenni, nehogy elvágja a tappancsaimat, de a két kutya belefutott a kagylószőnyegbe.

- Gyere utánunk!- szóltak nekem.

- Nem merek, félek, és mi lesz, ha a sok kagyló felsérti a tappancsomat?

- Nem fogja!- válaszoltak.

Összeszedtem a bátorságomat, és utánuk futottam. Érdekes volt az állaga, de sokáig nem futottam a kis kagylókon.

Még egy ideig játszottam a kutyákkal, majd megpihentem, és néztem a szép Balatont. Olyan megnyugtató volt ez számomra.

- Samu, gyere, mennünk kell. Majd visszajövünk nyáron, és akkor megtanítunk úszni!- kiabált messziről a gazdám.

- Jaj, csak azt ne, nem szeretem a vizet!- sóhajtottam fel.

Elárulok nektek egy titkot. Ez a kaland után még nagyon sokat jöttünk ide a kutyastrandra, még nyáron is, ahol végül is négy év után, megtanultam úszni. De ezt majd egy következő történetben mesélem el nektek.