Sánta Süni Samu.
Ősz volt. Rozsdás avar borította a földet. Süni Samu és családja aludni készült.
Találtak is egy hatalmas, száraz falevelekből és gallyakból összerakott kupacot. Nagy örömmel vackolták be magukat a biztonságosnak hitt levélhalmok közé. Mély álomba szenderültek. Már édesen aludták a jó melegben álmukat, amikor Süni Samu furcsa szagra ébredt. Ijedten látta, hogy ég a biztonságot nyújtó lakásuk. Gyorsan felébresztette szüleit és a testvéreit. Amennyire csak tudtak, sebesen futottak icike- picike lábaikon. Sikerült is mindenkinek még az utolsó percben kimenekülnie, mielőtt teljesen megsemmisült volna a hajlékuk.
Ám Süni Samunak a jobb lába icipicit megperzselődött. Észrevette ám a bácsi, hogy milyen nagy bajt okozott, azzal, hogy égetni kezdte az avart. – Mit tegyek? – Mit tegyek?- töprengett rémülten. Felhívta hát az állatkórházat. Hamarosan ki is ért az állatmentő. Megvizsgálták Süni Samu lábát és jól bekötözték. Aztán átköltöztették a süni családot egy biztonságos helyre. Bevackolták magukat a most már tényleg biztonságos levélhalmok közé. Mély álomba szenderültek. Édesen aludták a jó melegben téli álmukat.
Tavasszal felébredtek. Levették a kötést Süni Samu lábáról. A seb ugyan begyógyult, de attól kezdve sánta maradt. Mindig bicegett a jobb lábára.
Így történt.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel, történetekkel a szórakoztatás és az örömszerzés is a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megért...