Simi és a lélek tisztása

Simi és a lélek tisztása.

Régen, egy sűrű erdő mélyén élt egy kis állat közösség, akik együtt élték mindennapjaikat. Volt közöttük Simi, a bátor kis süni; Panka, a kíváncsi kis nyuszi; Zizi, a fürge kis mókus; Samu, a bölcs és kitartó teknős; valamint Borzi, a kedves borz. Egy nap Simi elhatározta, hogy elmegy a Lélek Tisztására, egy titokzatos helyre, amelyről úgy hallotta, hogy ott megtalálhatja a lelki békéjét.

Az erdő mélyén elindult útjára, és hamarosan találkozott barátaival, akik aggódtak érte.

– Hová mész, Simi? – kérdezte Panka kíváncsian.

– A Lélek Tisztására megyek, hogy megtaláljam a választ a szívemben lévő fájdalomra – válaszolta Simi, miközben a szemébe nézett Pankának.

– Várj meg minket! – kiáltották Zizi, Samu és Borzi egyszerre, és csatlakoztak hozzá az úton.

Ahogy haladtak az erdő mélyén, észrevették, hogy az út egyre titokzatosabbá válik. A fák közötti árnyékok elkezdtek hosszúra nyúlni, és az erdő hangjai mintha csak fokozódtak volna. Kezdek aggódni, de rájöttek arra, hogy együtt mindent megoldanak. Végül elérték a Lélek Tisztását, ahol egy hatalmas tölgyfa állt középen, és a levegőben édes illatok terjengették.

A tisztás közepén egy bölcs bagoly, Bubi ült, aki hosszú évek óta őrizte ezt a helyet.

– Üdvözöllek benneteket, utazók! – szólalt meg Bubi bölcs hangja. – Miért jöttetek ide?

Simi megtörölte a szeméből kicsorduló könnyet, és elmesélte Bubinak a szívét nyomó terhet. Beszélt arról, hogyan veszítette el a kedvenc játékát, és hogyan érezte magát magányosnak és ijedtnek. A többiek is megosztották saját gondjaikat és félelmeiket Bubival.

Bubi figyelmesen hallgatta őket, majd így szólt:

– A Lélek Tisztása nem csak egy hely, ahol a fájdalmat elengedhetjük. Ez egy hely, ahol a kölcsönös megértés és a barátság megerősítheti a lelkünket. Mindenki küzd a saját kis harcaival, de a legfontosabb, hogy ne egyedül próbáljuk megoldani ezeket.

Elkezdett sötétedni, és a csillagok fénye rávilágított a tisztásra. Bubi arra biztatta Simit és barátait, hogy üljenek körbe, és meséljenek egymásnak. Mindenki türelmesen várta, hogy kifejezze érzéseit, és hallgassa a másikét. Amikor végeztek, mindenki könnyebben érezte magát.

– Az érzelmek megosztása fényt hoz az árnyékokba – mondta Bubi. – Most, hogy megosztottátok egymással, a  könnyebb lesz a lelketeknek.

Amint a hajnal első sugarai megérintették az erdőt, Simi és barátai úgy döntöttek, hogy együtt térnek vissza a faluba. Az útjukat most már nem csak az erdő mélységei szegélyezték, amiktől féltek hanem a barátságuk és az egymás iránti tisztelet is ami mindenen keresztül viszi őket.

Mikor hazatértek, Simi úgy érezte, hogy az erdő minden hangjában meghallja barátai nevetését és vidámságát. A Lélek Tisztása nem csak egy hely volt a számára, hanem egy emlékeztető arra, hogy a lelki békéhez a szeretet és a barátság vezet. 

Itt a vége fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána.