Simi és az új barát

Simi és az új barát.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő, amely tele volt mindenféle állatokkal. Az erdő lakói között éltek barátaink: Simi, a bátor kis süni; Panka, a kíváncsi kis nyuszi; Zizi, a fürge kis mókus; és Samu, a bölcs és kitartó teknős. Mindannyian jó barátok voltak, és gyakran játszottak együtt az erdőben.

Egy nap új állat érkezett az erdőbe, egy sármos és ügyes kis róka, akit Tominak hívtak. Tomi gyorsan barátkozni kezdett mindenkivel, és mindenki csodálta az ügyességét és báját. Simi, Panka, Zizi és Samu is kíváncsiak voltak az új jövevényre, és meghívták őt, hogy csatlakozzon hozzájuk a következő kirándulásukra.

A kirándulás napján a barátok összegyűltek az erdő szélén, készen állva a felfedezésre. Tomi vidáman csatlakozott hozzájuk, és azonnal a társaság középpontjává vált. Mesélt izgalmas történeteket távoli helyekről, ahol járt, és mindenki csodálattal hallgatta.

Ahogy telt az idő, Simiben azonban valami elkezdett furcsának tűnni. Bár Tomi nagyon kedvesnek és barátságosnak mutatta magát, néha úgy érezte, hogy a róka túlzottan igyekszik magát jobb színben feltüntetni, mint amilyen valójában. Egy nap, amikor egy rejtett tisztásra értek, Tomi különleges játékot javasolt, amit ő „Kincsre Vadászatnak” nevezett.

– Aki először találja meg a tisztás közepén rejtett kincset, az lesz a legügyesebb közöttünk! – jelentette ki Tomi magabiztosan.

A játék elkezdődött, és mindenki izgatottan keresgélte a kincset. Tomi egyre jobban igyekezett nyerni, és egy ponton Simit félretolta, hogy előbb érjen a célhoz. Simi meglepődött és kicsit elszomorodott a viselkedésén, de nem szólt semmit. Azonban észrevette, hogy Tomi nem igazán törődik másokkal, csak azzal, hogy ő nyerjen.

Ahogy a napok teltek, Tomi egyre inkább a figyelem középpontjába került, és kezdte kihasználni barátai kedvességét. Egy nap, amikor épp együtt játszottak, Panka felfedezett egy gyönyörű tisztást, ahol rengeteg finom gyümölcs volt. Tomi azonnal oda rohant, és elkezdte gyűjtögetni a gyümölcsöket anélkül, hogy megkérdezte volna a többieket, akarnak-e enni.

Simi, aki mindig is figyelt a részletekre, észrevette, hogy Tomi a háttérben csak magának akar mindent. Egy este, amikor a nap már lenyugodott, Simi összeszedte bátorságát, és őszintén beszélt barátaival Tomi viselkedéséről.

– Barátaim, észrevettétek, hogy Tomi mindig csak magára gondol? – kérdezte Simi csendesen. – Úgy érzem, nem igazán törődik velünk.

Panka és Zizi elgondolkodtak, majd bólintottak. Samu, aki mindig bölcs és megfontolt volt, így szólt:

– Talán érdemes lenne megbeszélni Tomival, mit érzünk. Lehet, hogy ő sem veszi észre, hogy bánt minket.

Másnap reggel Simi és barátai összegyűltek, és elmondták Tominak, hogy mit éreznek a viselkedése miatt. Tomi először meglepődött, majd megszégyenülten lehajtotta a fejét.

– Sajnálom, ha megbántottalak titeket – mondta Tomi. – Nem is vettem észre, hogy így viselkedtem. Csak szerettem volna, ha mindenki kedvel engem.

Simi és a többiek megértően bólintottak, és biztosították Tominak, hogy fontos számukra, de egy igazi barátság nem az önzésről szól.

Tomi megfogadta, hogy megváltozik, és valódi barát lesz. Idővel valóban megmutatta, hogy képes másokra is figyelni, és igazi barátság alakult ki közte és a többiek között. Simi, Panka, Zizi és Samu pedig megtanulták, hogy néha az új barátok is csalódást okozhatnak, de az őszinte beszélgetés és a megértés segíthet helyrehozni a dolgokat.

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!