Simon és a csodaseprű


http://mocorgohaz.hu/
  • 2023.
    jan
  • 20

            Simon egy kellemes nyári reggelen arra ébredt, hogy valaki épp húzza le róla a takarót. Próbálta csukott szemmel visszahúzni magára a vékony ágyneműt, de sehogysem sikerült. Aztán engedve a ráncigálásnak, felült kicsi ágyában, és megdörzsölte a sz...

Kép forrása: freepik.com

            Simon egy kellemes nyári reggelen arra ébredt, hogy valaki épp húzza le róla a takarót. Próbálta csukott szemmel visszahúzni magára a vékony ágyneműt, de sehogysem sikerült. Aztán engedve a ráncigálásnak, felült kicsi ágyában, és megdörzsölte a szemét. Ekkor vette észre, hogy a régi seprűjük áll vele szemben.

            – Te élsz? – kérdezte Simon.

            A seprű bólogatott.

            – Tudsz beszélni is? – érdeklődött tovább a kisfiú.

            A seprű ezúttal jobbra és balra fordította a nyele végét.

            Simon kiugrott az ágyból és a konyhába rohant, hogy elújságolja a hírt szüleinek.

            – Anya! Apa! A seprű… – kiáltotta útközben, de nem is folytatta tovább, mert észrevette, hogy a ház teljesen üres.

            A seprű követte a hatéves kisfiút a konyhába. Kirugdosott egy széket az asztal alól, és intett Simonnak, hogy üljön le, de a fiú addig nem nyugodott meg, míg nem tudta, hol van az anyukája. A seprű nyeléből két kar állt ki, melynek segítségével Simon elé tett egy bögre kakaót és egy csésze zabpelyhet.

            – Hol van anya? – kérdezte a seprű felé fordulva.

            A csodaseprű az egyik ablak felé ugrált, és elhúzta a függönyt. Simon odament, és látta, hogy a szülei a kertben dolgoznak. A kisfiú felhúzta a cipőjét, és pizsamában az ajtó felé indult. Ekkor a seprű elé ugrott, és az útját állta.

            – Engedj! Ki akarok menni – kérlelte egy kicsit megszeppenve, de a seprű nem tágított az ajtó elől. Keféjével Simon lábát rugdosta, hogy menjen vissza reggelizni.

            – Engedj ki! – könyörgött tovább, de a seprű csak rázta a fejét.

            A vékony kisfiú pár perc múlva belátta, hogy nem tud felülkerekedni a csodaseprű erején, és inkább szót fogadva, szépen megreggelizett, aztán lehajtott fejjel bement a szobájába, és leült az ágya szélére.

            A seprű nem hagyta magára Simont. Levett a polcról egy dobozt, és odaadta a kisfiúnak.

            – Szeretnél velem játszani?

            A seprű megint csak bólogatott, így Simon kissé már megnyugodva kiborította a legót a szőnyegre.

            – Akkor építsünk egy nagy hajót! – lelkendezett Simon.

            A seprű adogatta az apró kis darabokat, a fiú pedig szorgosan építette a hajót. Hamarjában el is készült egy nagy, zöld vitorlás. 

            Simon szülei épp abban a percben jöttek be a kertből, és a kisfiú szaladt eléjük.

            – Nézzétek, mit építettünk – mutatta a nagy hajót Simon, és az apja felkapta őt, majd két puszit adott a puha arcocskájára.

            – Nagyon ügyes vagy – dicsérte meg. – De kivel építetted?

            – A seprűvel – bökte ki. – Képzeljétek! Életre kelt.

            – Igazán? – kérdezte az apa kétkedve fiától. – És most hol van az a csodaseprű?

            – A szobámban – felelte a fiú, és kézen fogva húzta az apját maga után, hogy megmutassa játszótársát.

            Mire beértek a szobába a seprű mozdulatlanul hevert a földön a legó megmaradt darabjai között. Simon megfogta a seprű nyelét és rázni kezdte.

            – Ébredj fel! – parancsolta, de a seprű nem mozdult.

            Simon anyukája is megjelent az ajtóban. A kisfiú csalódottan rogyott le az ágyra.

            – Ne búslakodj! – csitítgatta a nő kisfiát. – Biztos máskor is játszik majd veled ez a csodaseprű – kacsintott fiára az édesanya.

A. M. Summer, amatőr író

Ezt a mesét írta: A. M. Summer amatőr író

Hajdúnánáson születtem 1980-ban. 1999-ben, az érettségi vizsga után Budapestre költöztem, és az ELTE Tanítóképző Főiskolai Karán szereztem diplomát. Az írás folyton jelen volt az életemben, hol olvasói levelekre válaszoltam egy ifjúsági magazinnál, hol pedig cikkeket írtam egy internetes magazinban. 2010-ben vetettem papírra első verses próbálkozásaimat, de az igazi áttörést a 2019 őszén megkezdett novellásk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!