Soma

Pár hónapos kutyakölyök,
Aki hozzánk beköltözött.
Zsemleszínű, füle lógó,
Labrador, az örökmozgó.

Kérdőn néz a nagyvilágra,
Mindent mit lát, jól megrágja,
Mindegy bogár az vagy kavics,
Ismeretlen, s neki az kincs.

Ha játszani támad kedve,
Nagyot vakkant, és lihegve
Zörgeti a bokrok alját,
Keresi a kis labdáját.

Lába dobog, füle lobog,
Robogva hoz most egy botot.
S míg a gazda újra dobja
Futva rögtön visszahozza.

A futásban, ha kimerül,
Egy nagy kád vízbe beleül.
Egyet csobban, s szalad tovább,
Felfedezni újabb csodát.

Lám, most mit hoz? Csiga-bigát.
Kétkedve nézi, amit lát.
Mert ilyet még sosem látott,
Házát cipelő jószágot.

Kíváncsian szimatolva
Ráfekszik egy hangyabolyra.
Ezek csípnek! Innen futás,
Ez biz’ keserves tanulás.

Kedveli a virágokat,
Különösen a pirosat.
Azt gondolja finom falat, -
Virágszirom egy sem marad.

Pille száll a levegőbe’
Felfigyel rá, érdeklődve.
Ilyen magasba nem ér fel,
Versenyt fut a kék lepkével.

Mikor rátelepszik az éj,
Fáradtan a kuckóba tér.
Álmában édesen szuszog,
Közben minden lába mozog.