Villás farkú fecskemadár.

Villás farkú fecskemadár

Ébredező szép természet
Várja haza a fecskéket.
Megérkezik a sok madár,
És a régi fészkére száll.

Istállónak gerendája,
Eresz alja biztonsága
Ad otthont a várt vendégnek,
Sárból tapasztott fészkének.

Megszemléli, rendbe hozza,
Ha kilyukadt befoltozza.
Fészek alján néhány tojás,
S jön a családalapítás.

Mire eltelik három hét,
Kikelnek a kicsi fecskék.
Sürgölődik a fecskepár,
Tátogat a sok éhes száj.

Hordják a jó eleséget,
Szúnyogot meg legyecskéket.
Szűkössé válik a fészek,
Egymástól már alig férnek.

Anyja hívogató szója
Kicsalja a villanydrótra,
Jön a repülési lecke,
Nagyon figyel a kis fecske.

Szárnyait már bontogatja,
Bár a dróton még maradna,
Felkapja egy széláramlat,
S repíti a kék ég alatt.

Szárnyal mezők, rétek felett,
Röptében eszi a legyet,
Végtelen a szabadsága,
Pajkos szél a játszótársa.

Ha elfárad, zöld lomb várja,
Hűsítő a patak árja,
Fehér-fekete ruhája
Megvillan a napsugárba’.

Hogyha elszáll a meleg nyár
Követi sok fecskemadár.
Villanydróton gyülekeznek,
Vándorútra készülődnek.

Elrepülnek Afrikába,
Az örök nyár otthonába.
De mire a tavasz virul,
Fecskemadár hazaindul,

Kicsi szíve húzza haza,
Mert neki is itt a haza.
Nála nélkül nincsen tavasz,
Becsüld meg hát idős, s kamasz.