Sündarab

Sündarab.

Baktat az éj erdőszerte,
a sárga fény is őszül,
minden állat megneszelte,
s lefeküdni készül.

Alszik a sün fenyő alatt,
tűleveles ágyon,
olyan pici, csak egy falat,
mása mire vágyjon?

Alig szuszog, épp csak piheg
fenyőmagnyi orrán,
majd’ szétveti őt az ideg,
kiáltást tart torkán.

Mert az erdő csendjét veri
buzgó maci-álom,
nem használ a füttyszó neki,
horkol mindenáron.

Mini süni tüskét tépve
harcol a medvével,
beletömi a fülébe,
hátha nem lesz éber.

Sajog ám a hallójárat,
de a zaj, az átjut.
Kudarcot vall önfülével,
megpróbálja másutt.

Odaoson halk járással,
a macit orrba szúrja:
wellness-kúra tűszúrással,
ezt álmodja újra.