Az erőszakos faragó

Az erőszakos faragó.

Ha benézel e tolltartóba,
mint a búvár gázol mély tóba,
feltűnhet annak lakója:
a világ legerőszakosabb faragója.

Legyen fém, gumi avagy fadarab,
ő faragja ki leghamarabb.
Minden ceruza orra fitos,
s faragónk csupa grafitos.

Nem kérdi, orra kinek csorba,
kihelyezi őket szépen sorba’.
Rettegi az olló, még inkább a radír,
egyikük sincs fából, semelyik sem fakír.

Olyan képet vág, mint az ecet,
-Oda a szép pemzlim!-sír az ecset.
Nini, már az alakja is furcsa,
nem nyit semmi az ajtó kulcsa.

Nincsen neki jóbarátja,
volt egy labda, de megrágta.
A szobában már minden hegyes,
s megszólal ő, a nagy kegyes:

- Itt végeztem, nem maradok.
Esetleg még ráfaragok.
Nem tűröm a bezártságot,
unom ezt a társaságot.

Mivel e tanszer nagyra vágyott,
megézte a nagyvilágot.
- Megyek az erdőbe, mezőre,
nem láttok, csak jövőre!

- Hé, te medve, görög orral!
Haladnod kéne a korral!
- S mire macink észe kapott,
máris pisze nózit kapott.

S aztán elékerült a zöld béka
tömpeorrú ivadéka.
Naiv ifjunk így ment lépre,
nem költ most már orrműtétre.

A tóban élt egy cethal ott:
- Rólam ez még nem hallott?
Röhögi minden hal e cetet,
hogy szenvedett balesetet.

Arra csúszott épp a kígyó,
s tiltakozott: -Nekem így jó!
- Hidd el, öregkorban csak bosszúság,
felesleges ekkora hosszúság!

Így járt pórul a szarvas agancsa,
a denevér szárnya s a róka mancsa.
Minden állat bosszút forral,
egy se ment haza lógó orral.

Az erdőben sétált a vasorrú bába,
sírdogált, s sóhajtott: - Minden hiába!
Elhasználtam a legjobb varázsigémet,
csalás a reklám, ostoba ígéret.

Megbotlott, s meglátta álmai faragóját:
- Kár volt ezért megfőzni 12 gólyát!
Repked a fémforgács, vas és acél,
alakul a vonzó, s agyő, markáns arcél!

Azóta a szerszám varázsszerré avanzsált,
nem hegyezi többé gímszarvas agancsát.
Elterjedt a pletyka, mint bolha ül a fülben:
új életet kezdett banya-retikülben.