Kép forrása: https://www.istockphoto.com/
Jég, hó mindhalálig.
Hol a tenger vize jeges már,
éldegél egy jegespár.
Mind a két fél jegesmedve,
nincsenek még megesketve.
A fagyravágyó havasasszony
jégszomjas, s hogy ne szomjazzon,
hókehelybe jéggömb pottyan,
bocsnak kedve erre szottyan.
Ez aztán a jégkockázat!
-Vegyünk bundát inkább, vagy százat!
Szőrbe csalja párját a csodálat,
s a jégről pattant fagyszerű állat.
Övé a jegeslábas szőrkabát, e prémséges,
eredeti kékfókabunda, nem kétséges.
Kérdi maci legyeskedve,
háha volna jeges kedve
„jégottra”. A hótündér keserédes:
-Lagzi után esedékes!
Fűtőszekérny kell, egy nagy..-
De a medve közbevágott:
-Fogadja meg egy hótanácsot:
Jég áldjon! Fagyképű vagy!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: dperzsi verses meseíró
Deliné Pőcze Erzsi vagyok, költő, ékszertervező, viselkedéselemző pszichológus, szervezetfejlesztő és business coach. Szenvedélyem az alkotás. Szeretem felfedezni a hétköznapi szavakban, tárgyakban, a mások által feleslegesnek gondolt vagy túlságosan felmagasztalt hozzávalókban meglátni a kiaknázatlan lehetőségeket. Így történhet meg az, hogy egy nyakkendőből, egy antik gombból, törött kagylóhéjból páratlan ék...