Az időtúró vakond

Az időtúró vakond.

Él egy kicsit vakond, ki a múltat vájja,
telemegy idővel füle, szeme-szája.
Féregjáratban válthat idősíkot,
így húzza el gyorsan előled a csíkot.
Eldugaszolja az orrát a sok óra,
szaglás nélkül tér így majd nyugovóra.
Felbukkan a jelenben, kilyukad a múltban,
lubickol a jüvőben, mint feneketlen kútban.

Aki álmodik, a vakond lesz a társa,
gondoskodik róla, hogy a jövőt meglássa.
Kódolva van minden, csak a vakond érti,
személyiségi jogát senkinek se sérti.
Hogyha kitanulod majd az álomfejtést,
vakond-módra oldod meg a sejtést.
Az idő lesz a tudás, nem lesz majd felejtés.
nem lesz többé fontos a prédaelejtés.
Kérlek, ezért állj meg néha egy-egy percre,
énekel a vakond, figyelj fel egy tercre.

-Nem voltam én mindig az időnek tudója,
elrágtam odalenn, aminek volt gumója.
De mióta bírom a percek tudományát,
eljuttatom neked az álmok hozományát.

Arany minden dekád, gyémánt az emberöltő,
ezüsttel ír mindent mindaz, aki költő.
Mert amit a vakond az orrával kitúr,
arra vágyik minden bölcs, suhanc és ficsúr.

Megbökdösi lágyan rejtett emlékeid,
hogy soha ne feledd, miért vagy elvégre itt.
Tiéd is az idő, és az övé te vagy,
akkor is, ha szíved egy-egy percre kihagy.
Becsüld meg e kincset, hogyha másod nincsen.
időfonál lógjon mindegyik kilincsen.
Hogyha azt lenyomod, bejutsz majd egy ajtón,
te leszel a címlap túlvilági sajtón.
Mielőtt az eljut majdan a nyomdába,
eredj álommezőn a vakond nyomába.