Sünikalandok - Berci a patakban

Sünikalandok - Berci a patakban.

A nyár már javában tombolt, és hiába volt a sünik odúja egy árnyas tölgyfa tövében, ennek ellenére, rendkívül meleg volt bent. Egy igazán forró kánikulai napon Málna és Berci el is határozták, hogy megfürdenek a patakban, hogy kicsit lehűtsék magukat. Volt azonban egy kis gond: Berci nem tudott úszni. Több nap is figyelte a többi erdei állatot, a vidrákat, mókusokat és nyuszikat, akik kedvtelve ugráltak a patakba, ő azonban mindig csak a partról figyelte a pancsolókat.

Málna nem aggódott emiatt, ő váltig állította, hogy tud úszni, és bár a sünfiú sosem látta még testvére ezen mutatványát, de a sünilány teljesen biztos volt ebben, így Bercinek sem volt oka kételkedni. Abban viszont igen, hogy ő nem süllyed el, mint egy nagy kavics, ahogy belecsobban a vízbe.

A pancsolásról persze ő sem akart lemondani, és támadt is egy jó ötlete. Talált egy úszógumit egyik nap a parton, amit valaki ottfelejtett, és nagyon óvatosan hazavitte. Büszkén mutatta Málnának a szerzeményét, ám a testvére meglehetősen kétkedve fogadta az ötletet.

- És hogy szeretnéd felvenni? – kérdezte Málna. – Ugye tudod, hogy gumiból van?

- Tudom, tudom, de van egy ötletem – mondta bizakodva Berci, és már szaladt is a kamrába, hogy elővegyen egy zacskó pillecukrot.

Málna még mindig értetlenül bámulta az édességes zacskót tartó testvérét.

- Attól, hogy megeszel egy zacskó ragacsos édességét, még nem lesznek kevésbé szúrósak a tüskéid – állapította meg a sünilány.

- Nem megenni akarom – háborodott fel Berci. – Ráhúzom a tüskékre!

Málna ugyan nem tartotta ezt a legjobb öltetnek, de nem akarta lelombozni a testvérét, ezért segített feltenni a puha párnácskákat a tüskékre. Eltartott egy ideig, de Berci minden szúrós kis tüskéjére felkerült egy-egy pillecukor. A sünifiú lélegzetvisszafojtva vette fel az úszógumit, várt egy pillanatot, de nem hallott sziszegést, tehát a gumi nem lyukadt ki.

Vidáman indultak a folyóhoz, ahol Málna egyből bele is csobbant a patakba, és ahogy megjósolta, könnyedén szelte a habokat. Berci kicsit bátortalanabb volt, és óvatosan ereszkedett a vízbe, óvva az úszógumit, és persze a saját irháját. Hamar fellélegzett, amikor a gumi könnyedén fenntartotta a vízen.

Nekibátorodva csapkodott a mancsaival, és élvezte a pancsolást, amikor egy halk szisszenő hang ütötte meg a fülét. Gyorsan körbenézett, nem lát-e valahol siklót. Aggódott hiszen, most, hogy a pillecukrok a tüskéin voltak, nem védhették meg őt. Ám csúszómászó jószágot nem látott sehol. A sziszegés azonban nem maradt abba.

Berci Málnát kereste a tekintetével, aki tátott szájjal bámulta a testvérét.

- Mi a baj? – kérdezte a sünfiú aggódva.

- Elolvadt a pillecukor – suttogta Málna. – Kilyukadt az úszógumid.

Berci kétségbe esve várta, hogy mikor süllyed el, de nem történt semmi. Mancsa-lába változatlanul járt, ő pedig szépen haladt a vízen, most épp a part felé.

- Berci! Te tudsz úszni! – lelkendezett Málna. – Miért nem mondtad?

- Mert nem tudtam – morogta Berci.

A sünfiú örült, hogy mostantól szabadon élvezheti a vizet, bár egy kicsit bánkódott a finom pillecukor miatt. Talán jobb lett volna megenni…