Sünikalandok - Berci és az óriási tök

Sünikalandok - Berci és az óriási tök.

Beköszöntött az ősz. A tölgyfák levelei, melyek nyáron zöld lombkoronaként nyújtottak árnyékot az erdőlakóknak, most sárgára, narancsra, és pirosra váltottak, és lassan elkezdtek lehullani a fáról beborítva az erdő talaját. A sünodú körül is egyre több levél gyűlt össze, amibe a két kis sün szívesen hempergett. De nemcsak ezért szerették az őszt, hanem a finom csemegékért is, melyeket csak ilyenkor fogyaszthattak.

Egy szép napos, ám enyhén csípős reggelen Berci és Málna azon tanakodtak, hogy új otthonuk környékén milyen finomságokat találhatnak. Ismerték már a környéket, láttak is egy-két vadszilva és gesztenyefát nem messze a tuskótól, de kökény és galagonyabokor is akadt a közelben szép számmal.

Málna nekilátott egy kicsit rendbe tenni a rönk környékét, Berci pedig útnak indult, hogy gyűjtögessen a finomságokból, és meglephesse vele a testvérét. Nekirugaszkodott, és már gurult is a legközelebbi galagonyabokor felé, amikor nekiütközött valaminek. Kikukucskált a tüskéi közül, hogy megnézze mi állta útját. Nem más, mint egy óriási tök. A legnagyobb, amit Berci valaha is látott!

A kis sün rettenetesen megörült. A sütőtök volt Málna kedvence, imádta sütve, főzve, pitének és levesnek is. Akármekkora is ez a tök, Berci elhatározta, hogy hazaviszi. Gyorsan a tök mögé szaladt, nekiveselkedett, és tolta volna, ha a tök legalább megmoccant volna. De nem történt semmi. A süni hiába erőlködött, tolta, lökte, de a tök alig mozdult valamit.

- Ez így nem lesz jó! – morfondírozott magába Berci. – Kellene valami, amivel haza tudom juttatni az óriása zöldséget. A talicska! – csapott a homlokára a süni.

Gyorsan vissza is gurult a tuskóhoz, de az egyik bokor takarásában megállt, hogy a lehető leghangtalanabbul szerezhesse meg a szállítóeszközt. Nem lenne jó, ha Málna észrevenné, nem igaz? Akkor oda a meglepetés!

Szerencsére Berci nagyon ügyesen tudott settenkedni, így csakhamar indulhatott is vissza a sütőtökhöz, a talicskával felszerelve. Két bot segítségével óvatosan felügyeskedte a tököt, és már indult is vissza Málnához.

Már majdnem elérte a rönköt, amikor egy földből kiálló gyökér miatt megbillent a talicska, tök pedig legurult róla. Gurult, és gurult, egyenesen a sünik otthona felé száguldott.

– Gurulj, Málna! – kiáltotta Berci, mert a tök bizony Málna felé robogott.

Málna rögtön szúrós gombóccá gömbölyödött, és elgurult az útból. A tök épp csakhogy kikerült a kis sünit, nekivágódott a tuskónak, és darabokra törött.

– Hát ez meg mi volt – tápászkodott fel a sünlány, épp akkor, amikor a testvére odaért.

– Jól vagy Málna? – kérdezte szuszogva–lihegve Berci.

Málna csak bólogatott, majd megvizsgálta a tökdarabokat, és kérdőn nézett a másik sünire.

– Hát, ez meglepetése lett volna – vakarta meg a tüskéit Berci.

– Meglepődtem – nevette el magát Málna, és a testvére is csatlakozott hozzá.

Miután kikacagták magukat, közösen összeszedték a sütőtök darabokat, Málna pedig finom vacsorát készített belőle kettejüknek, és még télire is jutott.