PénzMagMesék - Az okos döntés

PénzMagMesék - Az okos döntés.

Hangabokor közepén, ahol a tölgyfák lombjai az égig nyúlnak, élt két kedves, ám kissé felelőtlen mókus: Mokka és Frici. A mókuskák minden napot azzal töltöttek, hogy vidáman ugráltak ágról ágra, és amikor egy makkot találtak, azonnal megették.

-          Nincs is jobb, mint a friss makk! – mondogatta boldogan Mokka

-          Az már igaz! – értett egyet Frici.

A többiek csak a fejüket csóválták a két falánk kis mókuskán.

-          Gondoljatok a télre! – figyelmeztette egy idős mókus, aki egy közeli fán élt Mokka és Frici közelében. - Ha most mindent megesztek, mit fogtok enni, amikor hideg lesz?  

A mókuskák erre csak legyintettek, és tovább ugráltak az ágakon.

-          Majd megoldjuk – válaszolták egyszerre, és tovább ugráltak az ágakon.

Nem törődtek az okos szavakkal, sem nyáron, sem pedig ősszel. Ám egyszer az ősz is véget ért, a tölgyfák levelei lehullottak, a makkok pedig egyre ritkábban bukkantak elő az avarból, és a bokrokon sem maradt belőlük. A hideg szél meghozták a telet, hóval, faggyal, és köddel.

Mokka és Frici egy reggelen nagyon éhesen ébredt, és elindultak, hogy keressenek valami ennivalót. De hiába kutatták át az erdőt, sehol sem találtak egyetlen makkot sem. A többi mókus viszont vidáman ropogtatta a korábban elrejtett finom falatokat, a két kis mókus korgó gyomorral figyelte őket.

-        Bárcsak hallgattunk volna rájuk – mondta Mokka szomorúan.

-        Igen, most nem lennénk olyan éhesek – értett egyet Frici.

Egy hideg éjszakán, amikor Mokka és Frici a csillagokat nézték, meglátták a baglyot, aki a közeli ágon pihent.

-          Mi a baj fiúk? Nem kellene már bebújnotok az odúba, télire?

-          Éhesek vagyunk – mondták egyszerre.

A mókuskák elmesélték, hogy miért üres az éléskamra, és nem tudják, most mit is, tegyenek, hogy ne korogjon a gyomruk egész télen.

-          Ej, ej, fiúk, a jó tanácsot meg kell fogadni – dorgálta meg őket kedvesen a bagoly. - Szerintem, ha mindenkitől kértek két-két makkot, akkor kihúzzátok a telet. Jövőre pedig okosabban kell bánnotok az magokkal. Nemcsak lenne mit ennetek, de még több makkotok is lehetne. Tudtátok, hogy ha elültettek néhányat, abból tölgyfa nő, ami évek múltán sok-sok makkot terem?

A mókuskák elgondolkoztak. Talán, ha nagyon szépen kérik, akkor a többiek adnak nekik egy keveset a saját tartalékukból, főleg, ha megígérik, hogy jövőre, nemcsak gyűjteni fognak, de még ültetnek is.

-          Szóval nemcsak elrejteni kell a makkot, hanem elültetni is, és akkor több lesz belőle?  - kérdezték kíváncsian.

-          Pontosan! – bólogatott a bagoly. - Egy kis türelemmel sokkal több lesz belőle, mint amennyi eredetileg volt – magyarázta a bagoly.

A kis mókuskák megfogadták a bagoly tanácsát, és körbejárták a többi mókust, akik természetesen segítettek a két bajba jutott mókusifjoncon. Mokka és Frici a kapott makkokat sokkal gondosabban osztotta be, mint ahogy eddig bántak a finom falatokkal, és bár korgó gyomorral, de vidáman ébredtek fel tavasszal.

Ahogy előbújtak az első virágok, a két mókus elhatározta, hogy tanul a hibájából, és már nem faltak be mindent, amit csak találtak. Az összegyűjtött makkokat két kupacba rakták: az egyik felét elrejtették az odúban, hogy legyen mit enniük télen, a másik felét viszont elültették.

Ahogy teltek a hónapok, az elültetett makkokból kis tölgyfacsemeték nőttek. Mokka és Frici boldogan nézte, hogyan cseperednek a csemeték, és persze a kamrában gyűlő makk-kupac is örömmel töltötte el őket. A következő télen már bőven volt mit enniük, és tavasszal, amikor újra előbújtak, örömmel tapasztalták, hogy el ültetett csemeték virágba borultak, és hamarosan makkot is hoznak majd.

Természetesen a többi mókussal is megosztották a makkokat, és persze a tudást, amit a bagolytól tanultak.