Adventi Mesenaptár - 18. A festmény (Dec. 18.)

Adventi Mesenaptár - 18. A festmény (Dec. 18.).

Leon imádta a színeket. Az összes színt: a kéket, a zöldet, a sárgát, a pirosat, a narancssárgát, a rózsaszínt, a lilát, a barnát, a fehéret és a feketét is. És át is tudott változni bármilyen színűvé. Tudniillik Leon egy kaméleon volt. Ha a levelek mellé állt, akkor zöld színben pompázott, ha viszont a faágak mellé, akkor barnává változott. Bármilyen színt fel tudott venni, a baj csak az volt, hogy ez a két szín volt a lakhelyén összesen.

Regő és Kamilla azt szerette, ha minden állat boldog, és mivel Barnabás, aki Leont ajándékozta meg, szintén örömet akart okozni, úgy döntöttek, hogy a medve fessen egy szép képet a kaméleon számára. Barnabás kicsit aggódott, hogy nem lesz valami gyönyörű, hiszen ő csak egy mackó, és nem festőművész, de a gondozók megnyugtatták, hogy a szín a lényeg, így Barnabás lelkesen állt neki összeszínezni a vásznat.

Leon rettentő boldog volt, amikor megkapta a képet. De volt egy kis probléma: a sok növénytől nem akart a kép beférni a terráriumába. A kaméleon először elszontyolodott, de aztán támadt egy ötletet.

– Kérlek, tegyétek át azt a nagy zöldet Szerpentinnek – mutatott a farkával a sarokban álló nagy levelű növényre. – Tavaly odaadta az összeset Gesztenyének, és azóta sem nőtt vissza mind.

Regő kivette az említett növényt, Kamilla pedig betette a helyére a medve ajándékát. Leon azonnal a kép mellé állt, és sorban kipróbálta a színeket. Előbb a kéket, aztán a zöldet, végül a sárgát és a pirosat.

A gondozók nagyon boldogok voltak, hogy ekkora örömet sikerült szerezni a kaméleonnak, és hogy a Szerpentinnek tett ígéretet is sikerült betartani.