Sünikalandok - Berci, a múmia

Sünikalandok - Berci, a múmia.

Málna faragott tökjei már napok óta díszítették a sünodú ajtaját, de nemcsak nálunk akadtak ilyen szép díszek. Az egész erdőben látni lehetett ezeket az ijesztő lámpásokat. A mókuskák pedig lelkesen csatlakoztak a tökökhöz, és ijesztgették az erdő lakóit.

Ennek Málna egy cseppet sem örül, Berci viszont nagyon viccesnek találta. Egyik nap egy kupac, ijesztő történetet rejtő könnyel tért haza a bagolytól, és könyörgött a testvérének, hogy olvasson neki belőle. Hosszas győzködés után Málna beleegyezett, hogy elolvassa neki az első történetet a múmiákról, de ha túl ijesztő lesz, nem olvasnak többet. Berci lelkesen bólogatott, és alig várta ez estét, hogy elkezdődjön a történet. A múmiák nem is voltak annyira ijesztőek, mint Málna gondolta, ezért megígérte, hogy holnap folytatják a könyvet.

A sünilány össze is kuporodott az ágyában, Berci viszont kisettenkedett a kamrába egy kis éjszakai nassolásra. Az eper és meggylekvárok ugyan jelentősen megcsappantak, de akadt még egy kis almadzsem és dió, amit elfogyaszthatott. Nem gyújtott gyertyát, nehogy Málna észrevegye, így a sötétben botorkálva próbált bejutni a kamrába, ám megbotlott, és neki esett a polcnak, aminek a tetejéről az összes papírtörlő és WC papír mind a fejére eset.

Ettől persze el is ment a kedve a nassolástól, és próbált felkászálódni, de a papírtekercsekbe gabalyodva ez nem volt egyszerű feladat. Próbált a testvéréért kiáltani, de csak morgásra és huhogásra futotta, mert a szája is tele lett papírral.

Málna persze meghallotta a zajt, és a testvére után indult. Az ijesztő történet persze megtette hatását, így a kis sünilány gyújtott egy gyertyát, de amit a fényben látott, az sokkal jobban megijesztette, mint az esti történet. Mert ugye teljesen más olvasni a múmiákról, mint látni egyet, akik hörögve-morogva előcsoszog a kamrádból.

– Segítség! – kiáltotta Málna, majd a bejárati ajtó felé kezdett gurulni.

Ahogy kiért az ajtón egyenesen a mókusokba ütközött, aki épp azt tervezték, hogy újból megijesztik a süntestvéreket, de Málna megjelenésre inkább őket rémisztette meg. Arról a múmiáról már nem is beszélve, aki a sünodú ajtaján csoszogott feléjük. Visongva szaladtak el, még az ijesztő maszkjukat is hátrahagyták.

Bercinek persze fogalma sem volt, hogy miért szaladtak el előle, ahogy azt se értette, Málna miért menekül. Próbált segítséget kérni a testvérétől, de ahogy a küszöbhöz ért, rálépett egy darab lelógó WC papírra, és orra bukott. Szerencsére gyorsan össze tudott gömbölyödni, aminek hatására, a szúrós tüskék elszakították a papírdarabok, megszabadítva Bercit az ijesztő külsejétől.

– Hát te vagy az! – hökkent meg Málna. – Azt hittem egy múmia.  

– Sajnálom Málna, nem akartalak megijeszteni – sütötte le a szemét Berci, miközben feltápászkodott.

– Nem baj Berci. Mert nemcsak engem rémisztettél halálra, hanem a mókusokat is. – kuncogott Málna. – Egyhamar nem lesz kedvük másokat ijesztgetni. De egy valamit ígérj meg!

– Mit? – kérdezte kíváncsian Berci.

– Idén többet már nem mész a kamra közelébe.