Adventi Mesenaptár - 12. Az elveszett cetli (Dec. 12.)

Adventi Mesenaptár - 12. Az elveszett cetli (Dec. 12.).

Fakót nem igazán érdekelte a karácsony. Kizárólag azzal foglalkozott, hogy a legínycsiklandóbb finomságokkal tömje tele a bendőjét. Az állatsimogatóban pedig minden lehetősége megvolt erre. A gyerekek minden nap ott tolongtak a karámban, és ízletes csemegével kedveskedtek a kecskéknek. Fakó minden reggel alig várta, hogy kinyíljon a karám ajtaja, és megérkezzenek az első kis látogatók.

Persze a kecskecsapat nem akart kimaradni az ajándékozásból, ezért minden évben közösen húztak egy cetlit, akit megajándékozhattak, ők pedig egy zacskó állatcsemegét kaptak, amit Kamilla osztott szét közöttük.

December közepén jártak, így ideje volt kitalálni, hogy mit adjanak ajándékba. Idén Fakó vette át a cetlit, ezért Margó odament az ajtóban toporgó kecskéhez, hogy megtudakolja, kinek fognak idén ajándékot adni.

– Hol a cetli? – kérdezte Fakót.

– Milyen cetli? – kérdezett vissza Fakó.

– Tudod, a karácsonyi cetli, amin rajta van, kit ajándékozunk meg idén – magyarázta Margó.

– Oh – sütötte le a szemét a kecske. – Azt hiszem, azt megettem.

– És azt tudod, kinek a neve van a cetlin? – kezdett pánikba esni a kecskelány.

– Hát nem igazán, de finom cetli volt – felelte Fakó, mintha ezzel sokat segített volna.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, Fakó pedig elsietett az állatcsemege irányába.

Margó gondolkodóba esett. Most aztán bajban vannak. Se cetli, se név. Hogyan fogják kideríteni, hogy kit is kéne megajándékozni? Ha megvárják a karácsony végét, és kiderül, ki nem kapott semmit, akkor neki adhatnak valamit. De az utolsó pillanatban már nem tudnak jó ajándékot készíteni, sem pedig vásárolni. Mafalda sem tud már olyan gyorsan megkötni semmit, amit odaadhatnának.

A kecskelány még mindig tanakodott, vajon mit is csináljanak, amikor megjött Kamilla a friss szénával megrakott talicskával.

– Kamilla – baktatott oda Margó –, tudnál segíteni? Fakó megette a cetlinket, és nem tudjuk, kinek adjuk az ajándékot – mondta szomorúan.

– Tényleg? – kacagott fel Kamilla. – Ne aggódj, Regő minden nevet felírt, megkérdezem, ki volt a ti cetliteken.

Margó megkönnyebbült, és megfogadta, hogy soha többet nem bízza Fakóra az ajándékhúzós cetlit.