Sünikalandok - 1. A sünik új otthona

Sünikalandok - 1. A sünik új otthona.

Valahol Hangabokor erdejében, a galagonya és bodzabokrok takarásában, egy kidölt tölgyfa odvában élt két kis sün, Berci és Málna. De nem volt ez mindig így. A süntestvérek bizony nehezen találtak magunknak otthont. Bandukoltak erődről erdőre, bokorról bokorra, de a legtöbb odú, bokor és barlang már mind foglalt volt. Az első telet őszi levelekbe fészkelve, összegömbölyödve töltötték, ezért amint felébredtek vacogtató téli álmukból, elhatározták, keresnek maguknak egy megfelelő otthont.

Fel is kerekedtek, döcögve, cammogva, néha gurulva, míg el nem jutottak egy barátságos kis erdőig, ahol magas tölgyfák tövében hol szellős, hol tömött bokrok terpeszkedtek, melyek telis tele voltak finom termésekkel és bogyókkal. Étel tehát akadt, otthon viszont még egy szál se. Egyik bokor alatt fülemüle fészkelt, a másik alatt poszáta, de az odúk is foglaltak voltak már.

Berci és Málna tele hassal, de csalódottan indult volna tovább, amikor lecsapott a vihar. Épp csak hogy be tudtak húzódni egy bokor alá, ami bár nem volt olyan védett, de arra elengedő volt, hogy a két kis süni biztonságban átvészelhesse a cudar időjárást. Mert nagyon cudar volt. A szél olyan erősen fújt, hogy csak úgy csavargatta a fákat. Aztán egyszer csak reccs, egy öreg tölgy meg is adta magát a zivatarnak. Nagy recsegve-ropogva dőlt el nem messze a sünikék fedezékétől. Berci és Málna még jobban összehúzták magukat, és egymáshoz gurulva várták, hogy elcsendesedjen a vihar.

Szerencsére reggelre nemcsak a szél állt meg, de az esőfelhők is továbbvonultak. Berci és Málna nagy nyújtózkodva rázták le a tüskéiről a vizet, és ahogy kimerészkedtek a bokor alól, lám ott is volt előttük az új otthon. A kidőlt tölgyfa üreges belseje tökéletes menedéknek tűnt, pompás kis otthonnak a két kis süni számára. Gyorsan oda is gurultak, nehogy valaki elfoglalja. Most az egyszer ők voltak az elsők.