Január mese

  • 22
  • 2021.
    jan
Kicsi házban, fent az égben Idő anyó a nagy faliórára pillantott. Különleges óra volt ez: nemcsak a pontos időt mutatta, de az hónapokat is számolta egy mutató. December utolsó napját mutatta. Lassan éjfélt ütött az óra, ideje volt útnak indítani a következő hónapot, de Januárt sehol sem találta.

Kicsi házban, fent az égben Idő anyó a nagy faliórára pillantott. Különleges óra volt ez: nemcsak a pontos időt mutatta, de az hónapokat is számolta egy mutató. December utolsó napját mutatta. Lassan éjfélt ütött az óra, ideje volt útnak indítani a következő hónapot, de Januárt sehol sem találta. Bekukucskált a hálószobába, ahol a többi hónap aludta az igazak álmát, de Január nem volt a függőágyában. Idő anyó mindenhol körbenézett, de sehol sem találta. Ekkor kipillantott az ablakon, és meglátta, ahogy a felhő szélén üldögélt, és nagyon bánatosnak tűnt. Kisétált hozzá, és megsimogatta a kobakját.

– Gyere, ideje indulni – mondta kedvesen.

– Nem akarok menni, nagyanyó – mondta szomorúan Január.

– Miért nem? – ült le mellé Idő anyó.

– Mert engem senki se szeret – pityeredett el a hónapfiú.

Idő anyó magához ölelte a kis unokáját és vigasztalni kezdte.

– Ne beszélj butaságokat, miért ne szeretnének? – puszilta meg Január fejét.

– Mindenki csak panaszkodik, hogy hideg van, havazik, csúszik minden. Munkába meg iskolába kell menni. Decembert mindenki szereti, mert ilyenkor van karácsony és akkor a hó is szép. Túl hosszú is vagyok. Február bezzeg rövid – kesergett Január.

– De mindig ünnepelnek, amikor mész – próbálta jobb kedvre deríteni Idő anyó az unkáját.

– Mire leértek már vége tűzijátéknak, mindenki haza megy, csak a takarítás marad. Arra is mindig panaszkodnak – szontyolodott el újra Január. – Nem lehetne cserélni nagyanyó? Most mehetne mondjuk Március vagy Június. Őket úgyis sokkal jobban kedvelik. Én meg megyek nyáron, amikor úgyis arra panaszkodnak, hogy túl meleg van.

Idő anyó felnevetett. Értette, mire gondol Január.

– Sajnálom, de nem lehet. Nyáron melegnek kell lennie, télen hidegnek. Ez így van rendjén.

Január újra pityeregni kezdett. Idő anyó tanakodni kezdett, mivel vidíthatná fel az unokáját, aki tovább lógázta a lábát, és úgy tűnt vigasztalhatatlan. Lepillantott a felhő széléről. Figyelte, ahogy az emberek boldogok, vidámak, és hogy mennyire várják az újévet. Az új ötleteket, kalandokat, élményeket.

– Tudod, – kezdte Idő anyó – ezt nem mondtam még neked, de te vagy a legfontosabb hónap.

– Én? – lepődött meg Január.

– Bizony – bólogatott Idő anyó. – Ha te nem kezded el az évet, nem mehet a többi hónap sem. Az emberek nagyon várnak, hiszen ünnepelnek is. Nem csak az év végét, hanem az új kezdetét. Tele vannak reménnyel, örömmel, hogy milyen csodás lesz az újév. Hidd el, nagy szükségük van rád.

– Komolyan? – derült fel Január arca.

– Bizony – mosolyodott el Idő anyó.

– Akkor gyorsan összepakolok – pattant fel Január most már vidámabban, és a házikó felé sietett. Félúton azonban visszafordult Idő anyóhoz – De most kicsit kevesebb jeget meg havat viszek, jó?

– Rendben, annak biztos örülni fognak – felelte kedvesen Idő anyó, és együtt bementek a házikóba, hogy elkezdődhessen egy újabb csodálatos év.