Tündérek a felhőn

Tündérek a felhőn.

Valahol fent az égben három kicsi tündér egy felhő szélén kukucskált lefelé a Földre. Levendula, Menta és Akác már nagyon várták, hogy lemehessenek, és segíthessenek egy gyermeknek. Hiszen ez volt a dolguk: szépséget és boldogságot vinni a világba.

Menta türelmetlenül repkedett ide-oda a felhőn. Alig bírta kivárni, hogy mehessen már végre. Kíváncsi volt már a gyerkőcre, akire vigyázniuk kell majd.

- Mikor indulunk már? – kíváncsiskodott.

- Hamarosan – válaszolta Levendula, aki a lábát lógázta a felhő szélén.

- Én már menni akarok – türelmetlenkedett Menta.

- Nézzétek – kiáltotta Akác.

A két lány tündér rögtön felé fordult. Menta már azt hitte, hogy a jelet látta meg, ami az indulást jelezte, de nem. Akác a hátán feküdt, és fel-le mozgatta a kezét a felhőn, majd felröppent.

- Felhőangyal – mutatta vidáman. Levendula Akác mellé repült, és együtt figyelték, ahogy a felhőn lévő lenyomat eltűnik.

- Oh, eltűnt – állapította meg Akác. – Várj, csinálok újat – majd a hátára feküdt, és újra fel-le mozgatta a végtagjait.

Menta morcosan szállt a felhő túlsó felére. Már épp szólni akart a testvéreinek, hogy ezzel nem jutnak le előbb a Földre, amikor különös melegséget érzett a szívében. Egy kívánság melegségét. Felkapta a fejét és a másik két tündérre nézet. Levendula és Akác mosolyogtak.

- Itt az idő – mondta Levendula, és elindultak boldoggá tenni egy kislányt.