Október - A mókusok segítsége

  • 2022.
    júl
  • 05
https://gabicsabi.hu
Már javában tartott az ősz, Október is készülődött vissza a felhők közé Időanyó házába, hogy átengedje a helyét Novembernek. Lassan mindenből kifogyott, nem maradt már túl sok napsugár, szellő és eső nála. Egyedül a köd üvege volt tele. Október nem szer...

Már javában tartott az ősz, Október is készülődött vissza a felhők közé Időanyó házába, hogy átengedje a helyét Novembernek. Lassan mindenből kifogyott, nem maradt már túl sok napsugár, szellő és eső nála. Egyedül a köd üvege volt tele. Október nem szerette a ködöt, mert nyálkás volt, és semmit sem lehetett tőle látni. Ritkán is használta, bár tudta, hogy ősszel ködnek is kell lennie. Ezért inkább csak reggel engedett ki egy icipicit az üvegből, aztán szabadjára engedte a szelet, hadd söpörje el messzire.

Már csak négy napja volt hátra, és Október nagyon szerette volna, ha végig langyos őszt adhat az embereknek. Letelepedett hát egy faágra, és belenyúlt a zsákjába, hogy kivegyen pár napsugarat. Hosszú kotorászás után végül a kezébe is akadt egy sugár, de ahogy kihúzta, a köd üvege is kipottyant a zsákból. Október hiába nyúlt utána, az üveg lesett a földre, és darabokra törött. Abban a pillanatban sűrű köd lepte el a vidéket. Szürke-tejfehér massza, amitől Október az orráig sem látott. Kétségbeesetten nyúlt a zsákjába, hogy egy kis széllel elzavarja a ködöt, de jaj, a szél üvegében már egyetlen kósza szellőcske maradt. Hiába engedte ki az egészet, egy apró fuvallaton kívül semmi sem jött elő, a köd pedig meg se moccant. A hónapfiú kétségbeesett próbálta visszatenni a ködöt a szél üvegébe, de az már elterült a tájon, nem tehetett ellene semmit.

Bánatosan kuporgott a faágon. Így csúnya vége lesz a hónapjának. November szereti megviccelni az embereket jéggel, köddel meg hideggel, ő nem. Hát, törődött bele szomorúan, csak kibír így négy napot. Aztán lejön November, és szépen megkéri, hogy az ő kedvéért adjon pár meleg napot az embereknek.

Ekkor egy mókus ugrott mellé az ágra, és kíváncsian megszimatolta Októbert.

- Ó, szervusz, Mógus – köszöntötte a barátját a hónapfiú.

A mókus körbe kémlelt, majd hangos makogással próbálta Október tudtára adni, hogy ez az idő egyáltalán nem tetszik neki. A zajra az erdő mardarai és többi mókus is odasereglett.

- Sajnálom, de leesett az üveg – pityeredett el Október - Tudom, hogy még gyűjtögetni akartatok, de nincs már szelem, hogy elkergessem.

Mógus bemászott Október ölébe, és bozontos farkincájával letörölte a könnyeket a hónapfiú arcáról. Aztán egyszer csak makkantott egyet, és a többi mókussal együtt leszaladt a fáról. Október érdeklődne nézett utánuk. A mókuskák egymás mellé álltak, és bozontos farkincájuk segítségével elkezdték elseperni a ködöt. Október csak tátotta a száját, ahogy a madárkák is körékük szállank, hogy a szárnyukkal segítsék a mókusok munkáját.

Nem telt bele sok idő, és ködnek már nyoma sem volt. Október vidáman szökkent le az ágról, és az égre szórt egy apró napsugarat.

 

Kőszegi-Arbeiter Anita, hivatalos szerző

Kőszegi-Arbeiter Anita vagyok, két kislány boldog édesanyja, másodsorban meseíró, aki imád olvasni és történeteket kitalálni. Kezdetben fantasy és thriller novellákat írtam, aztán Csenge lányom elérte azt a kort, amikor a mesék akkor a legizgalmasabbak, ha ő is a részese lehet. Így hát együtt, kettőnk fantáziájának segítségével alkotunk meg új világot, ami tele van csodával és varázslattal. Minden este egy...