Szél és felhő

Szél és felhő.

Szél és felhő

Felhők felett a magasban fenn elbújva, hogy senki ne lássa! Ölelkezik a jegesszél és a felhő egymással. Mindenki legnagyobb csodálkozására.

Nézi őket szélanyó is. Ő minden szélnek, szellőnek és fuvallatnak anyja.

Csak ölelkezzetek! -gondolja. Úgysem sokáig tehetitek! Át kell adni a helyet az összes tavaszi szélnek, szellőnek.

Még egyszer a zord hidegben a jegesszél a felhőt betakarja. Tudja, hogy a következő télig erre nem lesz alkalma. Az ideje most lejárt.

Elérkezett a búcsú ideje. Mert a zsenge tavaszi szél és szellő a tavasz kapuit nyitogatja. Szélanyó is segít nekik. Hívja az összes tavaszi szellőt és szelet, hogy a helyéről kimozdítsa a hideget!

Egyre többször fordul elő, hogy a hideg levegő helyére kellemesen simogató tavaszi szél kerül. Magasban a felhők is a vidámabb, színesebb arcukat mutatják nekünk. Télen leadták az őket terhelő sok jeget, havat és vizet.

Tavasszal a Nap sugarait magukon átengedve, tavaszi köntösbe öltözködnek. Látod a fejed felett őket az égen, ahogy lengedeznek? A felszálló vízpárából, mikor a levegő melegebb lesz, gomolyfelhők keletkeznek. Szürkésfehéren szépen fodrozódnak. Napsütéses időben, ha a szemed az égre téved, csak figyeld meg milyen szépen fehérlenek.

Mikor ilyen felhőt látsz az égen biztos lehetsz, hogy ebből eső nem lesz.

A tavaszi szél a felhőkkel kacérkodik. Megbontja a felhő formáját és játszik vele. Ide oda fújja, görgeti és néha az égbolton arrébb teszi egy kicsit. Ilyenkor szélanyó szélgyermekét nyugalomra inti.

Gyermekem! Maradj kicsit nyugton. Hagyd! -hogy a sok kis tavaszi szellő is szóhoz jusson!

A butácska tavaszi szellő egyre csak ábrándozik. Milyen jó lenne az egyik felhő ölébe ülni és a nagy kékségben a szélcsend szellővel, Zefir szellővel bújócskát játszani!

Vigyázz tavaszi szellő, mert az ábrándozásodnak hamarosan vége! Nézz csak körül jól. Érzed ugye? Egyre melegebb lesz. Aztán néha a meleg levegő közé betör a hideg!

Ilyenkor a szép kék ég is egyre szürkébb, komorabb lesz. Figyeld csak! Az ég peremére a zivatarfelhők mind kiültek. Én úgy látom itt hamarosan nagy zivatar lesz!

Hívjuk szélanyót gyorsan, hogy segítsen! Mert különben az ég mindjárt haragos lesz. A dörgést villámlást senki sem szereti! Minden szél és szellő jöjjetek gyorsan, segítsetek! Ne hagyjuk, hogy a zivatar lábra kapjon.

Gyorsan odébb kell fújni ezt a kéretlenül érkezett hideg levegőt. És fölé hozni a meleget. A zivatarfelhők helyet lássunk inkább esőfelhőt! A nyári napsütésben egy kis esőtől még baja senkinek sem lett. A növények is ilyenkor mind fellélegezhetnek. A langyos esőben lubickolnak, fürdőznek. Bokrok fák és virágok, mind új erőre kapnak. A zöld levelek is kivirulnak.

Eső után aztán a felhők szépen kisimulnak. A Nap sugarak pedig bennünket simogatnak. És a levegőben lévő párát a felhőknek visszaküldik. Aztán az esőfelhő ezt a sok párát újra és újra, mind összegyűjti. Mikor már a terhét cipelni nem tudja, nagy zuhanyrózsáját megnyitja és a sok esőt ránk önti. Néha zúdítja.

Az eső a talajt megáztatja. A levegőben lévő port elmossa.

Az égbolt kitisztul újra ragyogóan szép lesz. Megláthatod fent a végtelennek tűnő magasban, ahol nagyon hideg van a fátyolfelhőket. Nem is gondolnánk, hogy ezek a felhők jégkristályokból állnak. A Nap fényét magukon átengedik és ezért láthatjuk a fátyolfelhőket olyan szépnek.

Most, hogy a felhőket így sorba vettük, de várjunk csak a téli hófelhőt nem is említettük! Tudjuk vele csak télen találkozhatunk. A bárányfelhőket pedig egy másik mesében Julcsival már az ablakból megnéztük.

Ezentúl, ha a végtelen égboltra felnézel. Nézd meg figyelmesen! -a felhők, mit üzennek neked.