Erdőszéli lakoma Hazatérés

Erdőszéli lakoma Hazatérés.

Erdőszéli lakoma

Hazatérés

Egy hideg zord télinapon ettől a kiabálástól volt hangos az erdő.

A mókus megsérült! Segítség!

Nos, ha olvastad a mesét, akkor tudod, hogy Petya és Pamacs hazavitte a mókust az otthonukba gyógyulni. Amennyiben nem ismered a történetet, kérlek olvasd el.

Szóval Mókinak megsérült a lába. Így Petya vette magához, hogy segítsen neki a gyógyulásban.

Az első dolguk az volt, hogy állatorvoshoz vitték Mókit. Itt megvizsgálták és szerencsére nem volt súlyos a sérülése.

Mennyi időbe telik a gyógyulás? -kérdezte Petya. Két három hét és rendbe fog jönni, -mondta az orvos. Addigra már olyan lesz a lába, mint a baleset előtt volt. -Tájékoztatta Petyát.

Ez jó hír, örvendeztek Pamaccsal.

Otthon a góréban, vagyis a kukorica tárolóban alakítottak ki egy kényelmes odúszerű ideiglenes otthont Mókinak.

Nem volt más dolga a mókusnak, csak a gyógyulás. Petya és Pamacs ellátták. Minden jóval elhalmozták.

Hűű ….. ennyi minden nem fér az én mókuspocakomba! -mondta. Amit nem eszel meg majd odaadjuk a madaraknak és mókusoknak. -Válaszolta Petya.

Amikor ezt mondta, nem is gondolta, hogy mennyire így fog történni a dolog. Arra megaztán egyáltalán nem számított, hogy ennél jóval több ennivaló is kevés lesz!

Képzeljétek csak el! Amikor a sérült mókust idehozta Pamacs és Petya a barázdabillegető és őszapó, végig kísérték őket a levegőben repülve. Így tudták meg, hogy Móki hová került.

Aztán visszarepültek az erdőbe. És mindenkinek tudtára adták, hová is került a mókus.

Talán el sem hiszitek, de ami ezekután történt?  Na hát az nem sűrűn fordul elő egy erdőben és erdőszéli háznál!

Már a következő nap reggelén feltűnt, hogy nagy a mozgolódás az erdőszéli hóval borított fák ágain. Igen a csupasz ágakat nagyon szép fehér lepel takarta be. Elég zord volt az idő. Hideg fagyos és havas volt az erdő. A nagy fehérségben jól lehetett látni, ahogy szépen gyűlnek a madarak. Még a varjú is! A kicsi madarak, mint valami apró kis gombóc úgy néztek ki a fehér ágakon. A hidegtől összehúzták magukat, úgy gubbaszkodtak a fehéren pompázó ágakon.

Jöttek beteglátogatóban!  Mindenki kíváncsi volt, hogy van a mókus. Hiszen őszapó és a barázdabillegető elmondta, hol gyógyul Móki.

Aztán a rigó meg is kérdezte a meggyvágótól. -Szerinted, jószándék hozta ide a varjút? Vagy csak jött, hogy ne kelljen megint szégyenben maradnia? -Hát nem tudom, majd meglátjuk. -válaszolta a meggyvágó.

A nagy madárzajra felfigyelt Móki az ideiglenes odújában. Kinézett és a meglepetéstől mukkanni sem tudott.

Erre aztán igazán nem számított! Őszapó és a barázdabillegető odarepült az odúhoz. És jobbulást kívántak neki. A mókus pedig köszönte a látogatást és a jókívánságot. Aztán megkínálta őket abból a sok finomságból, amit ő kapott Petyától és Pamacstól.

Azok pedig megköszönték a finom ennivalót. Elmondták, hogy a nagy hó és fagyosidő miatt alig jutnak valami kis élelemhez.

Jó, hogy ezt elmondtátok. -mondta Móki. Szólok Pamacsnak és Petyának. Látogassatok erre holnap is. Meglátjuk. Talán kaphattok élelmet ti is! Azzal elköszöntek és a madarak is mind követték őket az erdőbe. A varjú még károgott egyet-kettőt, kár …kár, aztán ő is utánuk repült.

Este Pamacs meglátogatta barátját. Na, hogy érzed magad Móki? -kérdezte. Köszi Pamacs jól vagyok! Jött a válasz. Képzeld látogatóim voltak ma az erdőből.

Ne mond! És kik voltak a látogatóid? …..Hát hosszú lenne felsorolni, de sokan voltak. Őszapó a barázdabillegető, meggyvágó, rigó még a varjú is.

De jó neked Móki! Ennyi barátod van? Igen. Csak tudod Pamacs! -az a baj, hogy az időjárás miatt nem jutnak élelemhez!

Én azt mondtam nekik! -talán ti tudtok nekik adni, hogy ne éhezzenek.

Szólok Petyának! Mindjárt visszajövök.

Azzal otthagyta barátját. De hamarosan visszajött a jó hírrel. Lesz a barátaidnak ennivaló. Amig ilyen lesz az idő mindennap jöhetnek, mond meg nekik, ha legközelebb meglátogatnak.

Petya és én gondoskodunk róla, hogy mindenki jóllakjon! Szeretnénk, ha a hideg idő ellenére mindenkinek sikerülne átvészelni a telet. Hogy aztán tavasszal ismét madárénektől, rikácsolástól, károgástól legyen hangos az erdő.

Nos ezen az estén Petya és Pamacs sokáig ébren volt. Dolgoztak. A madaraknak gombócokat készítettek. Amibe, minden finom magokat raktak. Aztán a közeli fák ágaira akasztottak. A góréban is raktak szét madáreleséget, hogy minél több madár jusson élelemhez.

Így ment napról napra. Mindig volt finom élelem, még egy kis gyümölcsfélét is kaptak.

Eltelt egy hét aztán kettő! Mókusunk lába napról napra jobb lett. Gondolkodhatott a hazatérésről.

Nem tudta, hogy Pamacs és Petya meglepetés bulit szervez neki.

Őszapó és a barázdabillegető viszont tudott a meglepetés buli szervezéséről.

Mindenki jöjjön a mókus otthona elé a nagy farakáshoz! -Kiabálták. Most már nem csak őszapó és a barázdabillegető, hanem a meggyvágó is hírhozó lett. Repültek ide, repültek oda! Amilyen hangosan csak tudtak kiabáltak, csipogtak. Gyertek! …. fontos közölnivaló van mindenki számára!

Őszapó repült a varjú otthona felé és riasztotta a madarakat. A varjú most sem tudta szó nélkül hagyni a dolgot.

Mi van már megint? Kiabáltok itt, minthogy elbújnátok ebben a hidegben és meghúznátok magatokat. Nem fagy be a csőrötök?

Ne zsörtölődj állandóan! -szólt rá őszapó. Meggyógyult a mókus! Hamarosan hazajön! És búcsú lakoma lesz a búcsúztatására.

Vagy téged nem érdekel? -kérdezte. Nem kötelező jönni, csak szólunk mindenkinek. Ha nem akarsz, -hát nem jössz!

Már hogyne mennék! Úgy látom mindenki buliba készül. Én sem maradok ki belőle! Meg kell ünnepelni Mókit, hogy hazajön, már hiányzott.

A madarak meglepetten néztek egymásra. Azon gondolkodtak mi történhetett az öreg károgóval? Aztán a meggyvágó odasúgta őszapónak. Te őszapó! -Lehet, hogy károgi jobban érzi magát közöttünk, mint mikor egyedül volt és állandóan csak zsörtölődött? Az bizony könnyen lehet! -Nézz csak rá! A tollazata is gondozott szép fényes. Igen ez feltűnt nekünk is válaszolta a rigó.

Amikor már mind együtt voltak, kezdtek szépen szállingózni az erdőszéli ház felé.

Nagy meglepetés várta őket. Amerre csak néztek, mindenfelé élelem. Madáréletükben ilyet még nem láttak. Azt meg hogy ennyi finom ennivalóval terülj-terülj asztalkám várja őket? Erre végkép nem számítottak!

Aztán Pamacs kihívta az odúból Mókit. A madaraknál már csak a mókust érte még nagyobb meglepetés. Nem tudott elég hálás lenni Petyának és a barátjának Pamacsnak.

Tudod Pamacs! -Még az erdőbe össze nem találkoztunk és lettél a barátom, nem tudtam milyen, ha egy mókusnak van egy négylábú barátja! Addig a madarak voltak a barátaim. És Petya neked is köszönök mindent. Leszel te is a barátom? -kérdezte a fiút.

Örömmel vagyok a barátod Móki, és az erdei barátaidnak is.

Ekkor egy magas ágról lekiabált, akarom mondani károgott a varjú. Úgy látom itt már mindenki, mindenkinek a barátja! Befogadtok engem is ebbe a nagy baráti társaságba? És egy reppenéssel ott termett a barátitársaság közepén. Nem ám csak úgy simán egyszerűen! Nyakkendőben! Egy aranyszínű csinos nyakkendőben. Ezt a tiszteletetekre tettem a nyakamba. Mondta.

Hát ezt meg hol szedted össze károgi? -kérdezte a rigó. Már nem emlékszem valahol találtam -válaszolta.

Kedves károgó! Ha nyakkendő nélkül kéred akkor is lehetsz a barátunk mondta őszapó. De meg kell hagyni csinos a nyakkendőd!

Eddig is lehettél volna. Vártuk, hogy mikor jön meg a varjúeszed és rájössz, hogy barátokkal sokkal jobb és könnyebb az élet.

Üdvözlünk az erdei madarak baráti társaságában. Minket is befogadtok? -kérdezte Petya.

Igen hangzott a nagy csipogás, csivitelés, károgás.

Aztán Pamacs elbúcsúzott barátjától Mókitól. Vigyázz magadra barátom! Egy ideig még ne ugrándozz, tudod csak óvatosan! -mondta. Majd meglátogatlak.

Kedves csipogók jó volt veletek is találkozni. Vigyázzatok egymásra! 

És most pedig menjetek az erdőbe. Vár az otthonotok benneteket. Hamarosan találkozunk!

Viszontlátásra!