Erdei kuckó

Erdei kuckó.

Erdei kuckó

Egyszer egy kíváncsi ember elindult sétálni az erdőbe. Rég nem járt már errefelé. Gondolta körül néz egy kicsit. Szív egy kis erdei friss levegőt. 

Nem volt ez nagy erdős rész. Csak egy kicsi, de kerek volt a formája. Ezért mindenki kerekerdőnek hívta.

Nos ahogy sétálgatott az erdő közepén meglátott egy takaros kis kuckót. Mielőtt még azt gondolnád, hogy kerek erdő, kerek a kuckó is. -Hát nem! Egy szépen gondozott szögletes kuckó tárult a szeme elé.

Valamikor nagyon régen az erdőmanók éltek benne. Ők csinosították, szépítették ilyen varázslatosan széppé. Időnként ma is visszalátogatnak. Csak úgy, láthatatlanul figyelik mi történik a manókuckóban. És vigyáznak, hogy a hely varázsereje megmaradjon. Anélkül teszik ezt, hogy bárki tudna róla.

Aki csak erre téved, mindenki csodálja és kíváncsian nézi, vajon ki, vagy kik élhetnek benne?

Minden sarokban valakinek az otthona van. Szép színes mindegyik. Van egy szép zöld, ami olyan, mint a zöld alma. Egy másik sarok, ami kellemes lila színű. Olyan, mint nyáron az égbolton látható szivárvány lila színe. A harmadik sarok szép sárga. Akárcsak egy érett citrom. És az utolsó pedig világos szürke. Biztosan láttál már szép szürke galambot. Na pontosan ilyen szép szürke a negyedik sarok.

A kerekerdő legöregebb fája ismeri a kuckó titkát. Valamikor régen ő is egy nagyon sok évet megélt fától hallotta a történetet.

A kíváncsi ember nem is tudta megállni, hogy meg ne kérje az öreg fát, meséljen neki a kuckóról.

Nos kedves ismeretlen. -Szólt a fa. Ez a kuckó, időtlen idők óta itt áll az erdő közepén. Az erdőmanók azért alakították ilyen barátságosan szép hellyé, hogy aki ide betéved, jól érezze magát.

Azt mondod kedves fa, -ide bárki jöhetett és jöhet ma is? Igen azt mondom. Minden jó szándékú ember, ha nem volt hol meghúzni magát itt megpihenhetett és pihenhet még ma is. Aztán innen tovább mehetett, mehet a célja felé. Eddig a manókon kívül más állandó lakója nem volt egyik sarokotthonnak sem.

Most viszont kedves idegen. Ha tudsz titkot tartani, akkor elárulom neked! Hamarosan hosszabb időre érkezik négy különleges és fontos lakó a varázskuckóba. Úgy hallottam fontos céllal érkeznek. Azt is lehet hallani, hogy ők négyen már nagyon régóta visszajáró lakói a kuckónak. 

Hogy mi lehet a céljuk? -ne is kérdezd, mert én sem tudom. Annyit törtem már ezt az öregfa fejemet rajta, gondoltam csak rájövök!  Hát eddig nem sikerült! -Mondta az aggastyán fa.

Azért azt tudod, kik lesznek az új lakók? -Kérdezte a kíváncsi ember. Igen. Tudom. Négy egymástól elválaszthatatlan barát. Ők érkeznek hamarosan.

Az egyik lakó a Szeretet. A másik a hozzá legközelebb álló barátja az Ölelés. Harmadik a Jóság. És a negyedik lakó nem más, mint a Figyelem. Hát ők foglalják el hamarosan a kuckó négy sarkát.

Nem lenne kíváncsi a kíváncsi ember, ha nem kérdezte volna meg az öreg fát! És azt tudod, hogy ők négyen eddig hol voltak? Honnan érkeznek?

Legjobb tudomásom szerint ők a bennünket körül ölelő világmindenség négy sarkából érkeznek ide hozzánk.

Úgy hallottam az emberek körében nagy szükség van rájuk. Elképzelni sem tudom. Miért olyan fontos nekik ez a négy barát?

Én csak egy öreg fa vagyok! Nem tudhatom. 

De ha már így egymásra találtunk, -mondta a fa. Talán te elmondod nekem! Azzal is okosabb leszek. Megaztán én is tovább tudom adni az utánam következő idős fának. Ne tudja ránk mondani senki, hogy mi fák, fafejűek és tájékozatlanok vagyunk! 

Tényleg miért olyan fontos a számotokra, hogy jelen legyenek?

Én tudom! -Felelte a kíváncsi ember. Most viszont haza kell mennem. De hamarosan visszajövök és elmondom, miért is fontos nekünk embereknek a négy barát az életünkben.

Szervusz kedves fa. Jövök nemsokára és mesélek.

Azzal a kíváncsi ember elindult hazafelé.

Eközben szépen csendben megérkezett a négy barát az erdei kuckóba. Mindenki választott magának egy sarkot. 

A zöld sarokba helyezte el magát a Szeretet. Nem foglalt nagy helyet. Ő ugyanis nagyon kis helyen is elfér. Neki az erejében van a hatalma. Amilyen kis helyen elfér, olyan hatalmas tud lenni.

Így jut bőven hely másoknak is.  

Az Ölelés a lila sarkot választotta magának. Közel a szeretethez, mert ők szorosan összetartoznak. 

Figyelemnek pedig? Neki a sárga szín volt szimpatikus. Erre a színre muszáj odafigyelni. Felhívja magára a figyelmet. Tehát ez egy jó választás! -gondolta Figyelem. 

Jóság a negyedik sarkot választotta magának. Arra gondolt ez a szép és kellemes szürke szín pont neki való. Olyan, mint ő. Szolid és jóságos. Viszont nagyon jól kiegészítik egymást a zöld, lila és sárga színnel. Mert ahol szeretet van, ott mind a négy barát megtalálható. Így aztán szépen berendezkedtek a kis erdei kuckóba.

Aztán arról beszélgettek, ideje lassan munkához látni. Ahogy ott tervezgettek, egyszer csak az erdő sűrűjéből beszélgetés hangja szűrődött be a kuckóba. Figyelem csendre intette barátait. 

Hallgassátok! Az aggastyán beszélget valakivel. Hallgassunk csak bele a kettejük beszélgetésébe!

Igen. A kíváncsi ember visszajött az öreg fához beszélgetni, ahogy azt megígérte.

Tudod kedves öreg fa! Olyan kedves vagy nekem, mint a nagyapám volt régen. Őt egyszerűen csak tatának szólítottam. Jókat szoktunk beszélgetni vele. Épp úgy, mint ahogy most veled beszélgetek.

Nos kedves fa! Azt kérdezted. Miért is fontos nekünk embereknek a Szeretet az Ölelés, Figyelem és a Jóság?

Minden embernek fontos, hogy a lényében, szívében ott lakozzék a szeretet. Kell, hogy tudjuk szeretni egymást. Biztos vagyok benne, hogy Szeretet a kuckóból, hamarosan sok-sok ember szívébe talál helyet magának és viszi magával az Ölelést. Ők ketten képesek az embereket felvidítani, jókedvre deríteni.

A Figyelemnek pedig annyi a dolga, hogy megtalálja azokat az embereket, ahol szükség van egy kis szeretetre, ölelésre. 

Amennyiben a Szeretet, Ölelés és Figyelem fontos részévé válik az emberek életének, ott a Jóság is jelen van. Ők így együtt elválaszthatatlanok egymástól és tőlünk.

Nos kedves öreg fa! Már tudod miért olyan fontos nekünk embereknek a most érkezett négy kuckólakó?

Azt hiszem megértettem! -mondta az aggastyán. Tudod amíg meséltél, olyan jó érzés járta át az egész falényemet! 

Lehet, hogy ez a szeretet? -kérdezte. 

Örülök, ha így érezted. -Mondta a kíváncsi ember. Igyekeztem a szívem minden szeretetével beszélni hozzád. Jól éreztem magam veled. Köszönöm neked. Tudod a szeretet nem csak emberek között lehetséges. Érezhetünk szeretetet a természet és körülöttünk élő állatvilág iránt is.

-Hát kedves idegen jó volt hallgatni téged. Megjegyeztem, amit mondtál. Ígérem tovább adom a tőled hallottakat az utánam következő öreg fának. 

Azzal elköszöntek egymástól. Viszontlátásra! -mondta a kíváncsi ember. Jövök még máskor is beszélgetni veled kedves aggastyán.

A kuckóban lévő Szeretet, Ölelés, Figyelem és Jóság csendben figyelték a beszélgetést. 

Jóság szólalt meg és azt mondta. -Hát barátaim! Ennél szebben mi sem tudtunk volna mesélni az öreg fának! Mi is így gondoljuk. -Mondták a többiek. 

Ezek után nekünk már csak annyi a dolgunk, hogy minél több ember szívébe belopjuk magunkat! Hogy aztán az öreg fához hasonlóan, ők is tovább adjanak bennünket az embertársaiknak.

Remélem találkoztok a négy baráttal ti is! Adjatok minél nagyobb helyet nekik a szívetekben! Hogy aztán rajtatok keresztül másokhoz is eljusson a Szeretet, Ölelés, Jóság és a Figyelem.