Kép forrása: tengr.ai
Szellőke.
Még javában ásít az ébredő nap,
Kertemben már dalolnak a kismadarak.
Csivitelnek a tiszafa örökzöld ágain,
Fiókájuk próbálkozik repdesni szárnyain.
Hogy bátorítsák szülei a félénk madárkát,
Segítségül hívták Szellőkét, a szelek apraját.
Érkezett is felhőháton a szellő,
Óvja majd a kis madárkát, míg felnő!
Amíg nem tud biztonsággal repülni,
Szellőke a hátán fogja cipelni.
Forrás: https://www.poet.hu/vers/247348
Ezt a mesét írta: Égi Edina amatőr vers és meseíró
Égi Edina vagyok, 2 csodás gyermek édesanyja. Az ő szórakoztatásukra kezdtem el meséket, verseket írni, amelyek csupán szeretetből, kedvtelésből születnek meg. Kedvenceim a verses mesék. Szeretem a bennük zakatoló ritmust, a kedves - többnyire állatos - humoros történeteket, és átható vizuális jellegüket. Szeretném, ha verseim eljuthatnának más gyermekekhez is. Egyik kedves versem, Füles doktor története, meg...
Tóth Lászlóné Rita
2024-01-24 08:13
Nagyon kedves, szerethető versike. Tetszéssel olvastam. Szeretettel: Rita
Mészárosné Szuda Melinda
2024-01-24 16:22
Kedves kis történet kedves Edina! Tetszik! Maradok szeretettel, Melinda