Zsebi kalandja.

Zsebi kalandja

Amikor eljön az este, és csendes az éj,
A családban mindenki aludni tér.
Semmi sem rezzen, senki sem moccan,
Ámde egy kis nesz jön valahonnan.
Csendben surran szerte a házban,
Titkon kuksol izgatott lázban.
Kis bajsza reszket, apró orr táncol,
Zsebi, a kisegér bújt ki lyukából.
Kalandra indul, rejtélyes útja.
Hogy hová készül? Senki sem tudja.
Miért oson hát csendben, titokban a házban?
Tán vacsorát remél az éléskamrában?
Vagy keresi, kutatja az élete párját,
Egy tündéri, apró egérlányka-mátkát?
Nem is hinnéd, Zsebi miben mesterkedik,
Sem vacsiért, sem mátkáért nem epekedik.
Lopakodik lépcsőn, le az emeletről,
Boldogan pillantja meg már odafentről:
Herkules, a cica kosarában fekve,
Hátán elnyújtózva, kérdőn les Zsebire.
Mikor kezdődik már az éjszakai móka?
Mert bizony ez kettejük hatalmas titka!
Macska az egérnek ősi ellensége, nem jó barátja,
Herkulesnek mégis Zsebi a kedvenc játszótársa!
Sorra is veszik a játékok tárát:
Szőnyegen hempergést, porcica kergetést,
Bajuszcsiklandozást, mancsugró iskolát!
A hangulat tetőfokára bizony akkor ér,
Amikor macskaháton rodeózik Zsebi, az egér!
S mire a hajnal első sugarai fényesen besütnek,
Barátaink összebújva álomba merülnek.

Egy kaland akkor titkos, ha senki sem tudja,
Így mikor a reggel az ébresztőt fújja,
Herkulest kosárban, Zsebit már odvában,
Tenyérnyi ágyában találja újra!

Forrás: https://poet.hu/vers/228548