Barion Pixel

Mosolygó hold


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Leónak hívtak. Leó néha nagyon magányosnak érezte magát. Egyedül az éjszaka volt az igazi...

Kép forrása: AI generált

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Leónak hívtak. Leó néha nagyon magányosnak érezte magát. Egyedül az éjszaka volt az igazi barátja. Minden este kinézett az ablakon, és figyelte a Holdat, aki rámosolygott a sötét égen. A Hold olyan volt, mintha csak neki ragyogna, és mindig ott volt, amikor Leónak szüksége volt rá.

Egy este, amikor a kisfiú az égre nézett, észrevette, hogy a Hold egy kicsit kisebb lett. Másnapra még kisebbé vált, és harmadnapra már egész picinek tűnt. Leó azt hitte, hogy a Hold haragszik rá, és ezért fogy el lassan.

-        Talán el akar hagyni engem! – gondolta bánatosan, és az éjszakák még magányosabbnak tűntek.

Egy nap Leó elment a parkba, hogy egy kicsit elfelejtse a bánatát. Ott találkozott Annával, aki a napfényben táncolt a fák alatt. Anna úgy érezte, hogy a Nap az ő legjobb barátja, aki melegével átöleli ha bánatos, és vigyáz rá, hogy sose legyen egyedül.

-        Miért vagy olyan szomorú? – kérdezte Anna, amikor meglátta Leó komor arcát.

Leó elmesélte neki a Hold történetét, és hogy fél, hogy a Hold haragszik rá. Anna elmosolyodott, és azt mondta:

-        Én a Napot szeretem, ő mindig itt van velem, de néha ő is eltűnik a felhők mögött. Tudod, Leó, a Nap és a Hold is barátok, pedig sosem láthatják egymást egyszerre.

Leó kíváncsian hallgatta, és egy pillanatra elfelejtette a bánatát.

-        Te vagy a Nap, én pedig a Hold! – kacagott Anna. - Külön-külön ragyogunk, de együtt teszünk széppé minden éjszakát és napot.

-        Akkor mi lehetnénk olyan barátok, akik együtt ragyognak! – mondta Leó mosolyogva.

Ettől a naptól kezdve Leó és Anna minden nap találkoztak, játszottak. Megosztották egymással örömeiket és titkaikat. Amikor Leó boldog volt, Anna vele együtt örült, és amikor Anna szomorú volt, Leó vigasztalta őt.

Minél mélyebb lett a barátságuk, annál inkább kezdett el növekedni a Hold is újra az égen, mintha csak Leó és Anna barátságát ünnepelné. Leó azóta minden este mosolyogva tekint fel az égre, és tudja, hogy a Hold  – legyen bármilyen kicsi vagy nagy – visszamosolyog rá.

 


Égi Edina, amatőr vers és meseíró

PRÉMIUM Égi Edina Prémium tag

A mindennapok szépségei és az emberi lélek finom rezdülései inspirálnak. Írásaimmal szeretném megmutatni, hogy a vers és a mese nem más, mint egy híd, amely összekapcsol minket egymással és a világgal. Verseim között találkozhatsz játékos gyermekversekkel, mélyebb gondolatokat megfogalmazó költeményekkel, és olyan sorokkal, amelyek egy pillanatra megállítanak a rohanó világban. Bízom benne, hogy munkáim ...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások