Kép forrása: pixabay.com
Szent Miklós az éjszakában.
Jeges téli alkonyatkor, vége van a napnak,
Szent Miklós az éjszakában hazafelé ballag.
Sűrű ködben meg-megállva, kíváncsian kémlel,
Megbirkózik útja során metsző hideg széllel.
Hátán nehéz tarisznyája, ajándék van benne,
Mintha Földön minden gyermek jótevője lenne.
Bekukucskál ablakokon, mosolyt szétoszt százat,
Megtalál ő puttonyával sorban minden házat.
Másnap mikor hajnalodik jókor kora reggel,
Harangszóra örvendezve, kicsi és nagy felkel,
Hálás szívvel, nagylelkűen int a fagyos szellő,
Decemberi virradatra telve a cipellő.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...