Szent Miklós és a kecskeméti kereskedő

Szent Miklós és a kecskeméti kereskedő.

Szent Miklós és a kecskeméti kereskedő

Ti tudtátok, hogy Szent Miklós Kecskemét város védőszentje? Ha nem, akkor mesélek nektek erről egy történetet:

Hol volt, hol nem, a magyar Alföld szívében feküdt egy város, amit Kecskemétnek hívtak. A város lakói igen szorgalmas emberek voltak, akik a földet művelték, és híresek voltak gyümölcseikről és boraikról. Kecskemét népe azonban nemcsak dolgos volt, hanem jószívű is, és ezt a tulajdonságukat védőszentjüknek, Szent Miklósnak köszönhették, aki különösen vigyázott rájuk.

Szent Miklós nemcsak a gyermekek és a szegények jótevője volt, hanem a kereskedők és utazóké is. Egyszer, egy hideg, kemény télen, amikor Kecskemét városa hóval borított tájként nyújtózott a pusztaság közepén, történt, hogy egy gazdag kereskedő érkezett a városba. Ezüsttel és arannyal megrakott szekerét húzta keresztül a hóval borított úton, de egy óvatlan pillanatban a szekér kereke megszorult, és az értékes rakomány a földre borult.

A kereskedő próbálta összeszedni kincseit, ám a hideg és a mély hó lehetetlenné tette számára, hogy bármit is megtaláljon. Egyre szomorúbban ült az út szélén, és azon gondolkodott, mit tehetne, de egyszer csak egy különös fényességet látott az úton közeledni. Egy vén, szakállas férfi volt az, aki köpenyében melegséget és nyugalmat sugárzott.

– Miért lógatod az orrod, te ember? – kérdezte a férfi, aki valójában nem volt más, mint maga Szent Miklós.

– Ó, jó uram, elestem, és talán soha nem tudom összeszedni, amit a földre hullattam – mondta a kereskedő szomorúan.

Szent Miklós megsimogatta a szakállát, majd egy zsákot nyújtott át a kereskedőnek.

– Tedd bele azt, amit a hóban találsz, és meglátod, a jó cselekedetek mindig meghozzák a maguk jutalmát.

A kereskedő értetlenkedve nézett Szent Miklósra, de úgy tett ahogy az mondta. Ahogy a hóban kotorászott, egyre több és több érmét talált.  Sokkal többet, mint amennyit elhullajtott. Fel is kapkodta az arany pénzeket, míg a zsák teljesen meg nem telt. Ám amikor visszanézett Szent Miklósra, ő már eltűnt, csak a lábnyomai maradtak a hóban. A kereskedő szívét melegség járta át, és megfogadta, hogy a talált kincs egy részét a szegények javára fogja fordítani. És így lett ez évről évre, mert a kereskedő haszna is egyre gyarapodott.

Ettől a naptól fogva a kecskemétiek Szent Miklóst nemcsak a gyermekek és szegények jótéteményeiért tisztelték, hanem azért is, mert vigyázott városuk kereskedőire és útjukat járó vándoraira is. Mikor a városban jársz, jusson eszedbe, hogy télen-nyáron ő vigyázza minden léptedet!

Szent Miklós legendája azóta is él Kecskeméten, ahol minden decemberben ünnepségekkel és ajándékokkal emlékeznek meg védőszentjükről, aki mindig vigyázott a városra és annak jószívű lakóira.