Szörcsi segít

Szörcsi segít.

Szörcsi segít

Egy szinte elviselhetetlenül meleg nyári napon, nagy riadalom lett úrrá a szavannán élő állatok között. Jó ideje már, hogy utoljára esett az eső. Kiszáradtak az ívóhelyek, pocsolyák. A tűző Nap perzselő melege, új köntösbe öltöztette a vége láthatatlan füves pusztát. Kiszáradt fű, bokrok és a fák lombjain is száraz élettelen levelek csimpaszkodnak, eső és felfrissülés után áhítoznak. 

Náluk már csak az itt élő állatok kívánnák az esőt jobban! Szomjaznak, kimerültek ebben a nagy hőségben. Zebrák és az antilopok csapatokba verődve vándorolnak, vizet és táplálékot keresnek. Amott a hosszúlábú és hosszúnyakú zsiráf család, keresi a még meglévő akáclombos kis ligeteket. Nekik az akác a kedvenc csemegéjük. Ők nem vándorolnak. Elég sokáig bírják a szomjazást.  Aztán az oroszlánok is csoportosan járják a szavannát és innivalót keresnek. A gepárdok pedig a száraz bokrok és a magas fű takarásából kisebb állatokra vadásznak. Na és a majmok? Az itt élő állatok közül, talán ők tudnak legjobban alkalmazkodni a különböző élőhelyekhez.  Ha éhesek, bizony mindent megesznek. Nem válogatnak. Gyökeret, madarakat, rovarokat és kisebb emlősállatokat. Aztán itt van az elefántok népes csoportja. Ők ebben a nagy melegben a hatalmas fülük segítségével hűtik le magukat.  Nos így telik itt a szavannán egy átlagos nap. 

Csakhogy ez a mese nem egy átlagos napról szól. Ma is úgy indult az állatok napja, mint ahogyan máskor szokott. Mindenki igyekezett valami kis élelem után nézni. A még meglévő árnyékos helyeket megkeresni a lehetőséget kihasználni. És a meleg elől oda elbújni. Ha találtak is ilyen helyet! -hát sokáig ott nem hűsölhettek. Valami szokatlan izgatott mozgolódást tapasztaltak. A száraz fű és a bokrok között egyre több apró állat, keresett magának menedéket. Ez feltűnt az árnyékos helyen megbúvó négylábúaknak is. 

A száraz avar és az ágak, bokrok, vészjósló pattogását, reccsenését hallották. Egyre erősebb fojtó szag terjengett körülöttük. És a sok menekülő állat láttán tudták, hogy nagy baj van! Nekik is menekülni kell! A füst és ez a szag, jót nem jelenthet. 

Az elefántcsorda is egyre izgatottabb lett. Szörcsi, aki nem a csordában nevelkedett, ilyen veszélyes helyzettel még nem találta szemben magát. Ő a biztonságos mesés állatbirodalomban a tapasztalt Elfi elefánt mellett, vált felnőtt elefánttá. Csak mikor az öreg ormányos és Cinga az egér barátja, visszakísérte ide a vadonba, attól az időtől kezdve tagja ő is, ennek az elefántcsaládnak. Szóval ők most izgatottan beszélik meg egymás között, merre is meneküljenek? Hol lennének nagyobb biztonságban? Ekkora már csapatokban menekültek a szavanna lakói. A majmok kétségbeesett kiabálás közepette ugráltak, ágról-ágra. A gepárdok, oroszlánok még a zsiráfok is érezték, tudták most bizony nekik is el kell hagyni a megszokott otthonukat. Elég nagy volt közöttük a riadalom és pánik. Mindenki igyekezett a számára jelenleg veszélyes helyet, minél rövidebb idő alatt elhagyni. Az ijesztő események láttán az elefántok is szerettek volna távolabb kerülni a veszélyt jelentő helyről. Egyre sötétebb füstfelhő borította be körülöttük a tájat. Ez azt jelenti gyorsan menni kell!

Most nem törődött senki a másikkal. Ment futott ahogy csak a lába bírta, mindenki mentette az életét, ahogy csak tudta. Egy kisebb oroszlánfalka is menekülőre fogta a dolgot. De nem tudtak gyorsan haladni, mert volt közöttük egy fiatal oroszlán, akiről elmondhatjuk bizony elég rossz bőrben volt. Alig tudott lépést tartani a többiekkel. Állandóan lemaradozott tőlük. Ilyenkor az anya oroszlán vissza-vissza ment érte és igyekezett haladásra bírni gyermekét. Szomorú szemekkel ált és nézte tehetetlenül, hogyan szenved a kölyök. Tudta, ha csak egy kevéske vízhez jutnának! -már jobb lenne a helyzet. Sajnos kevés esély van rá, hogy a közelben vizet találnak. Pedig, ha a kölyök nem jut hamarosan vízhez, abból nagy baj lehet. Nem sokáig bírja már folyadék nélkül. És nem tudnak haladni a falkával sem. Akárhogy is a kölyköt itt nem hagyja! Ott állt és szomorúan nézte, de segíteni nem tudott rajta. Ahogy ott nyalogatja és próbálja biztatni az erejével teljesen elkészült gyermekét, egyszer csak utolérte őket a szintén menekülő elefántcsorda. A szavannán biztosan nem törődtek volna egy fekvő oroszlánnal, de most ez a veszélyhelyzet és a kölyök látványa, Szörcsit megállásra ösztönözte. És azt mondta a csordának. -Én itt most megállok és ha tudok segítek. Ti menjetek csak tovább, keressetek egy biztonságos helyet! Majd megkereslek benneteket.

És a fekvő kölyök mellé lépett. -Látom bajban vagy. Én talán segíthetek, ha velem jöttök! Mondta a kölyök anyjának. Aki meglepődött Szörcsi felajánlásán. -Te segítesz? -kérdezte hitetlenkedve. Nem vagyunk barátok! -Nem. Tényleg nem vagyunk, de most segítségre van szükségetek. Különben a kölyök nem éri meg a reggelt. Akkor velem jössz? És az ormányával átfogta a magatehetetlen oroszlán gyereket, hogy az alagúton átvigye. Csak az anya válaszára várt. Ő pedig hálás tekintettel, igent intett az óriás elefántnak. -Akkor induljunk! Szólt és azzal elindultak, hogy a kölyöknek segítséget találjanak. -Most hamarosan egy labirintushoz érünk. Mondta Szörcsi. Ne lepődj meg kérlek. Csak kövess! És bízzál bennem! Ne félj, jó helyre viszlek. Ha valahol segíteni tudnak a gyermekeden, akkor ott biztosan. Belőlem is azon a helyen lett felnőtt elefánt. Ahol most átmegyünk ez egy kívánság alagút. Itt minden gyorsan történik és a kívánságunk is teljesül. Az anya oroszlán pedig szomorúan, de bizakodva és reménykedve szó nélkül követte a hatalmas elefántot. És közben a gyermekéért aggódott.

Aztán elég gyorsan meg is érkeztek a mesés állatbirodalomba. Szörcsi a magatehetetlen kölyökkel gyorsan a gondozókhoz sietett. Itt pedig azonnal gondos kezek vették kezelésbe az alig pihegő kölyök oroszlánt. 

A mamájára szintén ráfért egy kis gondoskodás. Vizet kaptak és kényelmes pihenő helyet. Miután Szörcsi látta, hogy jó kezekbe kerültek, ő ment az elefántok szállás helyére. Látni szerette volna Elfit és Cingát a rég nem látott barátait. Úgy is megígérte nekik, mikor a vadonba elváltak egymástól, hogy majd meglátogatja őket. Igaz a látogatást nem éppen így képzelte. De mivel az oroszlánnak segíteni szeretett volna, hát egy úttal őket is meglátogatja. 

Volt is nagy öröm mikor Szörcsi a két barátját meglátta. -De örülök nektek! Mondta kicsit elérzékenyülve. Gondoltam ám rátok sokat! Bizony kellett egy kis idő míg a hiányotokat megszoktam. Jó újra látni benneteket. Azzal, mint régen kis elefánt korában azt Elfivel tették az ormányukkal egymást gyengéden átölelték. Cinga pedig csak annyit mondott. -Várjatok, ölelést én is akarok! Mindjárt rajtatok vagyok. És a két elefánt összefont ormányán, mint egy kényelmes fotelben szépen helyet foglalt. -Jó így újra együtt lenni! Aztán Szörcsit végig szagolgatva még megjegyezte. -De furcsa szagod van! Ne haragudj meg Szörcsi, de nagyon büdös vagy!

Ő pedig elmesélte, hogy miért is van ilyen füstös szaga. És hogyan is került ma ide. Ezek után pedig így szólt Elfi. -Nos Szörcsi én úgy látom, rád fér egy alapos fürdőzés. Lemoshatod magadról ezt az erős füstös szagot. Azután jöhet egy finom vacsora. És mindezek után pedig kíváncsian hallgatnánk, milyen is az életed a vadonba. A beszélgetésük biztosan jól sikerült, mert másnap az itt élő állatok, mind azt súgták egymásnak. -Na ezek nem sokat aludtak az éjszaka!  Vajon, mit tudtak olyan sokat beszélgetni egymással?

Másnap aztán eljött ismét a búcsú ideje. Viszontlátásra barátaim! Még látjuk egymást! Köszönt el Szörcsi. És elindult a labirintus bejárata felé, hogy visszamenjen a vadonba a családjához. Elfi és Cinga pedig megígérték neki, ha az oroszlánkölyök megerősödik az alagúton át, visszakísérik a két oroszlánt a vadonba. És remélték, hogy a kimerült fiatal oroszlán a gondos ápolásnak köszönhetően gyorsan visszanyeri az erejét. Aztán ők majd segítenek nekik visszajutni az élőhelyükre. Mert mint tudjuk, mindenhol jó, de legjobb otthon.