Találós kérdések

Találós kérdések.

– Mit gondolnátok, ha újabb találós kérdésekkel rukkolnék elő? – kérdezte Szfinx nagy komolyan a barátait.

– Miért, mi a baj azokkal, amik vannak? - nézett rá meghökkenve Griff.

– Azokat szinte mindenki ismeri. - hangzott a válasz. – Régóta töprengek, és sikerült újakat kigondolnom. Megosztanám veletek, hogy elmondjátok, elég érdekesek-e.

Barátai kíváncsian néztek rá, mivel hozakodik elő.

Szfinx izgatottan kezdett bele. – Aranylón szikrázó rőtes valómban szüntelen máglyámba hamvadok, amiből újjá születek. Végzetem ez, vagy kezdetem? Megnevezel?

– Hamar kitalálják, hisz illik rám, aztán meg mostanában írtak többször is rólam. – borzolta kedvtelve csodásan fénylő új tollait Főnix.

– Lehet, ám ez nem olyan nagy baj. – mondta engedékenyen Szfinx. – Itt a következő. Alakom kettőssége növeli és egyesíti erőmet, hogy dimenziókon hatolhassak át. Bátrak utaztatását magasabb világokba ellátás fejében vállalom. Na, ki vagyok?

– Kedvemre való, és kissé cselesebb. Bár a mostani ifjak nem olvasnak, vagy hallgatnak annyi népmesét, mint rég. – húzta ki magát Griff.

–Várandós asszony álmába repültem tudatni vele, hogy sarjától népe dicső vérvonala indul.  Hogy szólítasz? – mondta el az utolsót Szfinx.

– Illik rám, de bennem is az a kétely merült fel, mint Griffben. Ismerhetik-e mostanában ennyire a legendákat, mondákat, meséket az emberek? Lehet, hogy már el is felejtettek minket. - legyintette meg a szárnyát Turul. 

– Magadról is írtál találós kérdést?  - fordult váratlanul Griff Szfinxhez. – Mondjuk például: Titokzatos csúcsok rejtélyes őrzője, talányok, és kérdések hatalmas ura ő. Megnevezed, vagy elpusztíthat?

– Egészen kiváló! –szóltak elismerően a többiek.

– El is felejtettem, hogy magamról is gondoljak ki kérdést. – jött zavarba Szfinx.

Miután elidőztek a rejtélyek közt, más fontos dolgokról is szót ejtettek, majd úgy döntöttek, ideje a következő találkozót megbeszélni. 

– Engem nem zavar ez a nagy hőség itt a piramisoknál, de legközelebb, egy hónap múltán ti jöhetnétek el az égig érő fa tövébe. Úgy tudom akkortájt Unikornis, Csodaszarvas is ráér, és a tündéreket is meghívhatnánk. - javasolta Griff.

– Az időpont nekem szintén megfelelő, erőm teljében leszek. Apró fióka állapotomban és a megsemmisülés során teljesen használhatatlan vagyok. – tette hozzá Főnix.

Megegyeztek mivel nem volt senkinek ellenvetése, sem más programja.

Majd elköszöntek egymástól, és Szfinx kivételével, – aki otthon volt a fizikai valójában a sivatag homokjában, a Nap perzselő tüzében, – a többiek útra keltek hazájukba, a legendás mítoszokba, mesékbe, álmainkba, a lelkünkbe, szívünkbe. Oda, ahol a többi csoda is lakozik, és mélyen legbelül táplálják reményeinket, álmainkat, és emlékezetünkbe idézik a bátorságot, leleményességet, igazságosságot, jóságot, szeretetet, mik szintén mindannyiunkban ott rejlenek.